Sajnos egyelőre még nem elterjedt gyakorlat hazánkban, hogy egy klinikai gyógyszerész a gyógyító team tagjaként részt vesz a viziteken és a terápiás döntéshozatalban, pedig speciális tudásának köszönhetően hatékonyan tudja segíteni az orvosok munkáját, emelve ezzel a betegbiztonságot és az ellátás minőségét. Interjú Dr. Szalai Gáborral a SZTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének szakgyógyszerészével.
Legfontosabb feladatunk az, hogy amikor az antibiotikumot kiválasztjuk, akkor a saját rezisztenciaadataink alapján döntsük el, hogy mi az elsőként választandó gyógyszer.
Sajnos az antibiotikus szereknek körülbelül az 50%-át teljesen helytelenül használjuk, körülbelül az esetek felében nem is kellene antibiotikumot adnunk. Ha adunk, nem biztos, hogy az optimális szert választjuk, nem biztos, hogy az optimális időben, az optimális úton és az optimális dózisban fogjuk adni a betegünknek, és ez mind melegágya lesz annak, hogy kiszelektálódjanak olyan baktérium törzsek, amik ellenállóvá fognak válni. Hogyan alkalmazzuk optimálisan és racionálisan ezeket a készítményeket?
Az egész stewardship-nek a célja az lenne, hogy az antibiotikumokat a lehető legmegfelelőbb módon használjuk, elsősorban azért, mert már így is vannak pánrezisztens baktériumtörzsek, és hogyha továbbra is nagyágyúval lövünk verébre, akkor egyre gyakrabban fogunk olyan baktériumokba botlani, amik semmire nem érzékenyek, vagy csak egy gyógyszerre.
Az infektológiai betegellátás során időnként találkozunk érdekes vagy megoldásra váró problémákkal, és így történt, hogy egy beteg, az onkológián kezelt beteg került felvételre lázas szeptikus állapottal, aminek a hátterében egy Pseudomonas okozta szepszis igazolódott.
Fokozatosan egyre erősödő problémát okozott a multirezisztens Acinetobakter-hez köthető fertőzéseknek a növekedése, és ez olyan tűrhetetlen mértékűvé vált, hogy célzott ellenlépéseket kellett tennünk.
Azt gondolom, hogy az orvoslásban az ember mindig akkor töri valami újdonságon vagy valami megújuláson a fejét, amikor valami kudarccal találkozik
A cél az az volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt pár kattintással az adott problémára reagálva megmutassuk, hogy melyik az az ellátóhely, amit fel kell keresni egy sürgős egészségügyi helyzetben.
Azt a megoldást találtuk ki, hogy a munkabeosztást átalakítva gyűjtsük össze ezeket a két órákat, hogy ne lézengjenek az asszisztensek és így az összegyűlt órákból a hét valamelyik napján egy hatórás megfelelő intenzitással végzett edukátor rendelés történik.
Elértük azt, hogy a magánrendelésre a betegek 90% - a online jelentkezik be anélkül, hogy akár telefonhívással akár email küldéssel kellene időt, energiát áldozni. Az online szinkronizálással akár az utcán sétálva is pontosan látom, hogy mikor van szabad lehetőség egy-egy időpont kiosztására.
A magyarországi sürgősségi betegellátó osztályok működésének megkezdésekor még nem állt rendelkezésre egy olyan egységes osztályozó (triázs) rendszer, amely megfelelő szempontok szerint meghatározta volna azt, hogy milyen prioritással, milyen sorrendben vizsgáljuk az egyszerre vagy kis időkülönbséggel az osztályra érkező betegeket. Ez adta az ötletet, hogy hazánkban is létesüljön egy olyan egységes betegirányító rendszer a sürgősségi osztályokon, ami a betegek prioritását, az ellátásuk sürgősségét objektív paraméterek szerint határozza meg.
A Fabry-kór egy nagyon ritka betegség, nehéz felismerni rendkívül összetett a betegség megjelenése és ezáltal a diagnosztikája is. Sikerült kigondolni egy olyan rendszert, amellyel megpróbáltam számokkal kifejezni, hogy milyen az eltérés a szívben, az agyban, a vesében, és egy betegkövető, állapotfelmérő pontrendszerré összeállítani, hogy a betegek összevethetőek legyenek egymással.
Amint az ember tudja, hogy rá egy műtét vár kicsit módosul a tudata, máshogy dolgozza fel azokat az élményeket amik érik, tehát még nehezebb konkrét információt átadni. Kidolgoztunk egy olyan relaxációval kiegészített szöveget, amiben a beteget végigvezetjük a műtét folyamatán.