A vércukorszint csökkentése inzulinterápiával a kívánt célértékig úgy, hogy közben elkerüljük a hypoglycaemiát, komoly klinikai kihívás. E feladat teljesítésében egy jelentős, ám gyakran alábecsült zavaró tényező, hogy a glükózszint változékonysága kiszámíthatatlan, mely részben az alkalmazott terápia hatásának variabilitásából adódik.
A fiziológiás inzulin elválasztást legjobban tükröző bázis-bólus inzulin-terápia mind több és több cukorbetegben történő alkalmazásának ellenére számos, 1. típusú diabetesben szenvedő betegnél tapasztalható a vércukorszint számottevő ingadozása mind egy-egy napon belül, mind az egyes napok között.
A 2. típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekben végzett randomizált, kontrollált EDITION 1, 2, 3 III. fázisú vizsgálatban bebizonyosodott, hogy a 300 egység/ml-es koncentrációjú glargin inzulin (Gla-300) a 100 egység/ml-es formulához hasonló glycaemiás kontrollt biztosított, ugyanakkor ezt kevesebb hypoglycaemiás epizód mellett érte el.
Ma az orvostudományban az innováció része a robbanásszerű biokémiai, genetikai, immunológiai vagy éppen anyagtudományi – összefoglalva technológiai – fejlődés mellett a tudományos információszerzés és -feldolgozás módszertanának fejlődése.