Az amerikai Preventív Szolgáltatások Munkacsoport szerint a csontritkulás szűrése segíthet a csonttörések megelőzésében a 65 éves és idősebb nők, valamint a fiatalabb, menopauzán átesett és fokozott kockázatnak kitett nők esetében.
Az orvosi terápiás irányelvek olyan nemzetközi szervezetek ajánlásai, mint például az Amerikai Diabétesz Társaság (American Diabetes Association), az Európai Diabétesz Társaság (European Society for the Study of Diabetes) és az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Társasága (American Association of Clinical Endocrinologists), az irányelvek a betegség kontrolljában és a legjobb terápia alkalmazása érdekében - a páciens fizikai állapotától függően - töltenek be összehangoló szerepet.
Az antibiotikum-expozíció csökkentése érdekében egyre gyakrabban javasolnak rövidebb idejű antibiotikum-terápiát. A kezelési időtartam valós hatásának számszerűsítését azonban akadályozza a megfigyeléses vizsgálatokban gyakran tapasztalt torzítás, illetve elfogultság. Egy vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a hosszabb, illetve rövidebb terápia ártalmait és előnyeit idősebb betegek esetében.
A glükagonszerű peptid-1 receptor agonisták (GLP-1 RA-k) hatékonysága szempontjából fontos azok következetes alkalmazása. A gyógyszer adagolásának megszakítása, illetve újrakezdésének jellemzői nem kellőképpen ismertek.
Azoknak a myeloma multiplexben szenvedő betegeknek, akik intravénás immunglobulin (IVIG) profilaxisban részesülnek a teclistamab kezelés során, kevesebb fertőzést kapnak el és jobb az általános túlélésük azokhoz képest, akik nem kapnak IVIG profilaxist, az Amerikai Hematológiai Társaság (ASH) 2024-es éves találkozóján itt bemutatott új eredmények szerint.
A direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezelés nem jár a koponyaűri vérzés szignifikánsan magasabb kockázatával, mint a monoterapiás trombocitaellenes kezelés. A DOAC-ok azonban a súlyos vérzés fokozott kockázatával járnak.
Egy új tanulmány szerint a pszichiátriai krízist követő intenzív otthoni ellátás 18%-kal alacsonyabb újrafelvételi arányt eredményez 12 hónap alatt, mint a szokványos pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás. A kutatók egy kvázi-kísérleti, nem randomizált vizsgálatot végeztek 2020 és 2022 között Németországban 10 pszichiátriai kórházban.
Az ásványianyag-rendellenességek a szívelégtelenség (HF) gyakori szövődményei. Különösen a dyskalaemia, a hyponatraemia és a hypomagnesaemia gyakori, a hypo- és hyperkalaemia a HF-betegek több mint 40%-ánál, a hyponatraemia 18-27%-ánál, a hypomagnesaemia 7-52%-ánál, a foszfátegyensúlyzavar pedig 13%-ánál figyelhető meg. Ezek a rendellenességek a HF súlyosságának mutatóiként szolgálnak, és szoros összefüggésben állnak a megbetegedés és a halálozás fokozott kockázatával. A neurohumorális aktiváció, beleértve a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS), a szimpatikus idegrendszert és a vazopresszint, a HF-gyógyszerek, mint a diuretikumok és a RAAS-gátlók, valamint a kísérő betegségek, mint a krónikus vesebetegség, megzavarhatják az ásványi anyagok homeosztázisát.
Az alapellátásban gyakran találkozunk húgyúti fertőzésekkel (ÚTI), ezért ezek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére vonatkozó irányelvek hasznosak abban, hogy megerősítsük tudásunkat azokon a területeken, ahol tudjuk, mit csinálunk, és frissítsük ismereteinket a bizonytalan területeken.
Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a parenchymás tüdőbetegségek változatos csoportját foglalja magában, amit különböző mértékű gyulladás és/vagy fibrózis jellemez. Az ILD-ben szenvedő betegek gyakran szorulnak kórházi kezelésre, sokuk intenzív osztályra kerülnek, leggyakrabban légzési elégtelenség miatt. Az ILD diagnózisa és kezelése az intenzív osztályon egyedülálló kihívást jelent.
A hyperkalemia egy, a klinikai gyakorlatban gyakran előforduló, potenciálisan életveszélyes állapot, különösen a krónikus vesebetegségben, szívelégtelenségben, cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenvedő, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlóival (RAASi) kezelt betegek körében.
Az Egyesült Államokban körülbelül 10,55 millió felnőtt szenved pitvarfibrillációban (AF). Az AF a stroke, a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a demencia, a krónikus vesebetegség és a halálozás fokozott kockázatával jár.
Az aldoszteront a mellékvesekéreg zona glomerulosájában termelődő mineralokortikoid hormonként kategorizálják. Az aldoszteron jelentős hatást fejt ki a nátrium- és vízvisszatartásban, valamint a szív remodellingjében, elősegítve a fibrózist, és ezeket a káros hatásokat idővel a mineralokortikoid receptor antagonisták (MRA) ellensúlyozták. A spironolakton, egy széles körben használt és hatásos nem-szelektív MRA, azonban súlyos mellékhatásai vannak, mint a gynecomastia és a hyperkalemia. Az eplerenon, egy másik második generációs MRA, bár nem-szteroid és szelektív, hyperkalémiát okoz és károsan befolyásolja a vesefunkciókat.