Gasztroenterológia

Az ételallergia az egyik leggyakoribb krónikus betegség a gyermekek körében. Az ételallergia kései diagnosztizálása és annak hibái releváns problémát jelentenek a klinikai gyakorlatban. Az ételallergia diagnosztizálásához nagy szükség van nem invazív és hozzáférhető eszközökre. A vizsgálat célja egy könnyen használható klinikai pontszám kifejlesztése volt, ami megkönnyíti a nápolyi gyermekkori ételallergia diagnosztikai megközelítését (NAPFA-pontszám).

Az Oropouche (OROV) fertőzések előfordulásának és földrajzi terjedésének közelmúltbeli, ugrásszerű növekedése egyre nagyobb veszélyt jelent a globális közegészségügyre nézve. Az OROV-fertőzés klinikai tüneteit feltáró tanulmányok azonban továbbra is rendkívül korlátozottak. Ennek feltárása érdekében egy felmérés számos elektronikus adatbázisban keresett 2024. június 17-ig közzétett OROV-tanulmányokat, köztük a MEDLINE, EMBASE, SCOPUS és a Cochrane Library adatbázisokban.

Egy vizsgálat során 11.346 újonnan 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált személyből álló kohorszot követtek nyomon 14 éven keresztül. Az YKL-40 (ami egy chitinase-3-szerű protein vagy humán porc glycoprotein, ami szekretálódik/expresszálódik különböző sejttípusok – makrofágok, chondrocyták, fibroblast-szerű synovialis sejtek és vascularis simaizomsejtek- által) szinteket (n = 9010) öt percentilisbe sorolták (0-33%, 34-66%, 67-90%, 91-95% és 96-100%), az összehasonlításhoz pedig folyamatosan elemezték az YKL-40 és a CRP kiindulási értékét (n = 9644) (1 SD log-emelkedésenként). A Cox-regressziós modellek értékelték az elhízással összefüggő, a gyomor-bélrendszeri, a máj-, a hasnyálmirigy-, a vastagbél-, a hólyag- és a tüdőrákkal, valamint a reproduktív szervek daganataival való összefüggéseket.

Nincsenek használható kezelések a májcirrózis súlyos szövődményeinek megelőzésére. A simvastatin és a rifaximin jótékony hatást mutatott májcirrózisban. Egy vizsgálat azt mérte fel, hogy a rifaximin-nel kombinált simvastatin javítja-e a dekompenzált májcirrózisban szenvedő beteg betegség kimenetelét.

A colitis ulcerosa (UC) egy krónikus betegség, amelyet gyakori visszaesések jellemeznek, hosszú távú kezelést igényel, és jelentős orvosi és szociális erőforrásokat emészt fel. Az UC hatékony kezelése továbbra is kihívást jelent a fenntartható remissziós stratégiák, az ellátás folyamatossága és az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférés szükségessége miatt. Az intelligens diagnózis a mesterséges intelligencia által vezérelt algoritmusok használatára utal, amelyek a betegek által jelentett tüneteket elemzik, diagnosztikai valószínűségeket generálnak, és interaktív eszközökön keresztül kezelési javaslatokat adnak. Ez a megközelítés potenciálisan az UC kezelésének módszereként működhet.

A gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegek esetében a Clostridioides difficile fertőzés (CDI) egy meglehetősen kedvezőtlen kilátásokkal járó klinikai kihívás.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy azoknál az egyéneknél, akiknél a széklet hemoglobin (f-Hb) koncentrációja közvetlenül a pozitivitás határértéke alatt van, megnövekedett a vastag- és végbéldaganat kockázata azokhoz képest, akiknél nincs, vagy alacsony az f-Hb koncentráció. A kockázatalapú szűrési javaslatok személyre szabása érdekében kulcsfontosságú az előző szűrés alkalmával mért f-Hb, valamint a kolorektális neoplázia kimutatása közötti dózis-válasz összefüggés megértése.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

A direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezelés nem jár a koponyaűri vérzés szignifikánsan magasabb kockázatával, mint a monoterapiás trombocitaellenes kezelés. A DOAC-ok azonban a súlyos vérzés fokozott kockázatával járnak.

A gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegek esetében magasabb a herpes zoster (HZ) szövődményeinek kockázata, mint az IBD-ben nem szenvedő betegeknél, az idősebb életkor, a magasabb komorbiditási pontszámok, illetve a tumornekrózis-faktor (anti-TNF) kezelés vagy szteroid kezelés pedig jelentős kockázati tényező a szövődmények szempontjából.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

Egy kutatás meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a gastroesophagealis refluxbetegség (GERD) befolyásolhatja a legfontosabb kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, beleértve a vérnyomást, a lipid profilokat és a szívbetegségek kockázatát.