Az Amerikai Kardiológiai Kollégium (ACC) új tudományos nyilatkozata összefoglalja az elsődleges és másodlagos megelőzés keretében alkalmazott vérlemezke-gátló gyógyszerek használatára vonatkozó ajánlásokat ASCVD megelőzésében.
Az egészségügyi minisztérium jelentése és egy magas rangú egészségügyi tisztviselő szerint a kongói egészségügyi hatóságok két olyan tartományban is nyomoznak azok után, akik kapcsolatba kerülhettek az ebolavírussal, amelyek eddig nem voltak érintettek a legutóbbi járványkitörésben – mivel fennáll a veszélye, hogy a vírus tovább terjed.
A helyileg alkalmazott ivermektin és a kapszulázott benzoil-peroxid a gyulladásos elváltozások számának csökkenése, valamint az Investigator Global Assessment (IGA) szerinti sikeresség tekintetében jobb rövid távú javulást eredményezett, mint a metronidazol – a jelenlegi standard első vonalbeli helyi kezelés – közepesen súlyos és súlyos rosaceás felnőttek esetében.
Azon túlsúlyos vagy elhízott felnőttek körében, akik folyamatos tirzepatid-kezelésben részesültek, a nőknél nagyobb volt a teljes testsúlycsökkenés (TBWL), mint a férfiaknál. A nem – a 2-es típusú cukorbetegség jelenléte, a korábbi elhízás elleni gyógyszeres kezelés és a súlygyarapodást eredményező, kísérő gyógyszerek szedése mellett – a testsúlycsökkenés független előrejelzője volt, míg az életkor nem bizonyult független előrejelző tényezőnek.
A krónikus vesebetegség (CKD) jelentősen befolyásolja az egészséget és a várható élettartamot, de a megbetegedés progresszióját továbbra is nehéz megjósolni. Ezért van szükség olyan biomarkerekre, amelyek segítségével azonosíthatók azok a betegek, akiknél a vesefunkció gyors romlásának kockázata fennáll. Az Alport-szindróma (AS) jól példázza ezt a kihívást, mivel egyes betegeknél gyors progresszió figyelhető meg, míg másoknál a vesefunkció fokozatos romlása tapasztalható.
A kardiovaszkuláris-vese-metabolikus (CKM) szindróma korai felismerése elengedhetetlen a későbbi szervi elégtelenség megelőzéséhez. Bár a pitvarfibrillációt (AF) gyakran véletlenszerűen észlelik a munkaképes korú felnőtteknél, és ez a megállapítás a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát jelenti, a vesefunkció romlására gyakorolt konkrét hatása ebben a populációban még nem tisztázott.
A robotasszisztált epehólyag-eltávolítás a Medicare-kedvezményezettek körében több mint kétszeresére növelte a műtéti beavatkozást igénylő epevezeték-sérülés (BDI) kockázatát a laparoszkópos epehólyag-eltávolításhoz képest annak ellenére, hogy alkalmazása 2020-2023 között egyre elterjedtebbé vált.
Az ADHD kezelésére irányuló gyógyszerelés adagolásának optimalizálása kulcsfontosságú a terápia hatásának maximalizálásához, a legtöbb klinikai irányelv azonban csak korlátozott információt nyújt ezzel kapcsolatban. A dózis–hatás összefüggéseket még nem vizsgálták átfogóan az összes ADHD-gyógyszer, illetve korcsoport tekintetében annak ellenére, hogy egyre nagyobb aggodalmak merülnek fel a terápiás szint alatti adagolás miatt. Jelen kutatás célja az volt, hogy az egyes korcsoportokban megbecsüljék az ADHD-gyógyszerek (stimulánsok és nem stimulánsok) hatékonyságára és tolerálhatóságára vonatkozó dózis–hatás görbéket.
Az irritábilis bél szindróma (IBS) a bél-agy kölcsönhatás zavara, ami az amerikaiak több mint 6%-át érinti. A fokozott fizikai aktivitás enyhíti az IBS tüneteit, és összefüggésbe hozható az IBS alacsonyabb előfordulási valószínűségével; a korábbi tanulmányok azonban kis mintán készültek, vagy az önbevalláson alapuló mérések korlátai miatt nem voltak reprezentatívak. Jelen tanulmány célja az volt, hogy vizsgálja a Fitbit-készülékkel rögzített fizikai aktivitási adatok és az IBS előfordulási gyakorisága közötti összefüggéseket.
A 3. fázisú PROTEUS vizsgálat eredményei szerint azoknál a férfiaknál, akiknél magas kockázatú, lokalizált vagy helyileg előrehaladott prosztatadaganatot diagnosztizáltak, és akik a radikális prosztatektómia előtt és után apalutamidot, illetve androgénhiányos terápiát (ADT) kaptak, szignifikánsan nagyobb volt az esély a jelentős patológiai válasz elérésére, és kisebb volt a metasztatázis kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik kizárólag ADT-t kaptak.
Az „Ozempic-száj” – valamint az „Ozempic-lehelet” és az „Ozempic-fogak” – felütésű sajtóhírek után a legújabb kutatások lehetséges magyarázatokkal álltak elő, különösen arra vonatkozóan, hogy a GLP-1-gyógyszerek miként késleltetik a gyomor és a belek kiürülését.
Kyle Busch nem volt egy tipikus tüdőgyulladásos vagy szepszisben szenvedő beteg. A 41 éves NASCAR-bajnok családja azonban közleményében mindkét betegséget megemlítette május 21-i halálának okaként. Egy fiatal, egészséges ember – aki ráadásul fizikailag is jó formában van, ahogyan az autóversenyzőktől elvárható – esetében váratlan, hogy ezek a betegségek végzetesek legyenek – mondta Dr. Bradley Sharpe, az UCSF Health kórházi orvosa.
A Nemzeti Egészségügyi és Ellátási Kiválósági Intézet (NICE) a mepolizumabot ajánlja a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kezelésére. Végleges iránymutatás-tervezetében a NICE kijelentette, hogy a mepolizumabot kiegészítő fenntartó kezelési lehetőségként ajánlja felnőtteknél a nem megfelelően kontrollált COPD és emelkedett vér eozinofilszám esetén, amennyiben a betegek hármas inhalációs terápiában részesülnek – inhalációs kortikoszteroid (ICS), hosszú hatástartamú béta-2-agonista (LABA), hosszú hatású muszkarinerg antagonista (LAMA)-.