Kardiológia

A krónikus vesebetegség (CKD) gyakori a szívelégtelenségben (HF) szenvedő betegek körében, és magas morbiditással, illetve mortalitással jár. A HF kezelésében az elmúlt évek során figyelemre méltó előrelépés történt az irányadó orvosi terápiák bevezetésével, ideértve a következőket: (1) béta-blokkolók, (2) a vese-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlása (pl., angiotenzin-konvertáló enzim gátló [ACEi], aldoszteronreceptor-blokkoló [ARB] vagy angiotenzinreceptor-neprilizin-gátló [ARNI]); (3) mineralokortikoid-receptor-antagonisták (MRA) és (4) nátrium-glükóz-kotranszporter-2 gátlók (SGLT2i).

A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.

A szívelégtelenség (HF) egy olyan szindróma, amelyet a szív szerkezeti vagy funkcionális rendellenességeiből eredő jelek és tünetek határoznak meg, melyeket a nátriuretikus peptidek emelkedett szintje, vagy a pangásra utaló bizonyítékok igazolnak.

Évtizedeken át a sóbevitel (nátrium) csökkentését javasolták szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. A neurohumorális aktiváció, illetve az azt követő folyadékvisszatartás kellő alapot szolgáltatott ehhez a régóta fennálló ajánláshoz.

Az ENGAGES-Canada vizsgálat keretében az elektroenkefalográfiával (EEG) irányított anesztéziában, illetve a szokásos ellátásban részesülő betegek esetében a szívműtét során hasonló arányban fordult elő posztoperatív delírium.

A SELECT kardiovaszkuláris kimenetelű vizsgálatban a semaglutid 20%-os csökkenést mutatott a súlyos nemkívánatos kardiovaszkuláris események tekintetében 17.604, cukorbetegség nélküli, már meglévő kardiovaszkuláris betegségben szenvedő, túlsúlyos vagy elhízott felnőttnél.

A tanulmány célja a bendopnoe (előrehajolás közben jelentkező légszomj, légzési nehézség, illetve szaporábbá váló légzés) gyakoriságának, klinikai jellemzőinek és prognosztikai értékének vizsgálata volt szívelégtelenség miatt kórházba került, idősebb betegek esetében.

Az, hogy a keringő nemi hormonok módosítják-e a halálozást és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázatát az idősödő férfiaknál, ellentmondásos. Közösségben élő férfiak prospektív kohorsz vizsgálatat összegezték, amelyekben a nemi szteroidokat tömegspektrometriával mérték, és legalább 5 éves követési idővel rendelkeztek.

Mivel az aszpirin pozitív ajánlása megváltozott a szívinfarktus és a stroke elsődleges megelőzésére, a klinikusoknak más módszerekre kell összpontosítaniuk, hogy segítsenek a betegeknek elkerülni a szív- és érrendszeri betegségeket.

Az antipszichotikumok használata demenciában szenvedő idős felnőtteknél a stroke, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás, a törés, az akut vesekárosodás és egy sor más egészségügyi probléma jelentősen megnövekedett kockázatával hozható kapcsolatba azokkal összehasonlítva, akik nem használnak ilyen gyógyszereket, mutatta ki egy új kutatás.

A pitvarfibrilláció (AF) növeli a stroke és az elhalálozás rizikóját. A K-vitamin-antagonista hatóanyagok (pl. warfarin) ugyan lehetőséget kínálnak a rizikócsökkentésre, azonban a kontroll terápiával való összehasonlításban emelik a hemorrhagiás események kockázatát. Emellett a K-vitamin-antagonisták alkalmazása nehézségekbe ütközhet gyógyszerekkel és ételekkel kialakuló interakcióik, valamint a rendszeres laboratóriumi monitorozás szükségessége miatt. A dabigatrán mint direkt orális antikoaguláns hatóanyag, a trombin inhibitora, alternatívát kínál a stroke megelőzésére AF-ban¹.

Komplikációval járó terhesség, például koraszülés vagy preeklampszia esetén nagyobb a kardiometabolikus rendellenességek kockázata a későbbiekben, az érintettek hosszú távú halálozási kockázatáról azonban keveset tudunk. Az ilyen jellegű kockázatok jobb megértésére van szükség a veszélyeztetett nők korai azonosítása, valamint a prevenciós lépések megkönnyítése érdekében.

Akut koszorúér-szindrómát és hirtelen szívhalált gyakran a lipidekben gazdag ateroszklerotikus koszorúér-plakkok (ún. sérülékeny plakkok) megrepedése és trombózisa okoz, amelyek közül sok nem korlátozza a véráramlást. A sérülékeny plakkok perkután koszorúér-beavatkozással végzett fokális megelőző terápiájának biztonsági és hatékonysági foka a kedvezőtlen kardiális események csökkentésének szempontjából nem ismert. A vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy a véráramlást nem korlátozó, sérülékeny plakkok preventív perkután koronária-beavatkozása javítja-e a klinikai kimeneteleket az optimális, de kizárólag gyógyszeres terápiához képest.