Egy új tanulmány eredményei szerint a szemaglutid alkalmazása a nem artériás elülső ischaemiás optikai neuropátia (NAION) kockázatának kismértékű, de szignifikáns emelkedésével jár.
Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a bélrendszer nem csupán az emésztés központja, hanem kulcsszerepet játszik mentális egészségünk alakulásában is, étrendünk az agyműködésünkre is hatással van. Az úgynevezett „bél–agy tengely” révén testünk két meghatározó rendszere folyamatos párbeszédben áll egymással, és ez a kapcsolat alapjaiban befolyásolhatja a hangulatunkat, a stressz-szintünket és a mentális egészségünket – hangsúlyozza a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.
Ez a tanulmány egy fiatal olasz felnőttekből álló kohorszban vizsgálta az úgynevezett Róma IV kritériumoknak megfelelő, irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő egyének körében az önbevallás alapján megállapított, nem cöliákiás gluténérzékenység előfordulási gyakoriságát.
Ez a tanulmány a diabétesz középkorú, illetve idősebb felnőttek (≥45 év) kognitív diszfunkciójára gyakorolt hatását vizsgálta, emellett feltárta a háttér mechanizmusokat, beleértve a mindennapi tevékenységek (ADL) befolyásoló szerepét, valamint az alvás, a depresszió és a testmozgás enyhítő hatását.
A tirzepatid, amelyet a közelmúltban az FDA jóváhagyott súlycsökkentésre, jelentős metabolikus előnyökkel jár, hosszú távú hatása a diabéteszes retinopátiára (DR) azonban továbbra is tisztázatlan.
A prediabetes állapot a diabetes „előszobájának” is tekinthető, mivel ekkor a vércukorszint már a normál érték fölé emelkedett, noha még nem éri el a kóros értéket. Bár a prediabetesben szenvedők aránya nem pontosan ismert, egy vizsgálat alapján minden harmadik brit felnőtt érintett és a CDC adatai szerint az USA-ban is hasonló az arány.
A 2-es típusú diabétesz kezelésére szolgáló újfajta, hetente csak egyszeri szedést igénylő GLP-1 agonisták a hatékonyság és a biztonsági profilok tekintetében is több ponton eltérnek egymástól. A HbA1c szinteket három gyógyszertípus, a dulaglutid, az exenatid és a piacról azóta már visszavont taspoglutid csökkentette a leginkább, és ugyanez volt tapasztalható az éhgyomri glükózszintek és a testsúly esetében is. Ez volt az első olyan átfogó vizsgálat, amelyben a heti egyszeri szedést igénylő GLP-1 agonisták hatásait mérték össze.
A glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) hatását utánzó gyógyszerek megjelenése új lehetőséget teremtett az eddigi osztályozásban és a 2-es típusúként ismert cukorbetegség kezelésében. Az exenatid anélkül képes a HbA1c szint csökkentésére, hogy jelentős hipoglikémiát vagy testsúlynövekedést okozna. Sőt, a legújabb vizsgálatokból már az is kiderült, hogy a gyógyszer mérsékli a falánkságra való hajlamot és növeli a jóllakottságérzetet, ezáltal pedig még csökkenhet is az exenatiddel kezeltek súlya.
A cukorbetegség kezelésére szolgáló bélhormon-alapú terápiák során a testsúly csökkenése is megfigyelhető. Egy holland kutatócsoport eredményei részben megmagyarázzák, hogy milyen módon érvényesülhet ez a hatás.
Egy prospektív, kontrollált, egycentrumú vizsgálat során 164 felnőtt, II.-es típusú cukorbeteg beteg háromszázhuszonnyolc szemelemzése történt meg, akiknél a diabeteses retinopathia (DR) különböző súlyosságú volt. 23 beteg 46 szemét a DR nélküli csoportba, 118 beteg 236 szemét a mérsékelten nem proliferatív DR (NPDR) csoportba, és 23 beteg 46 szemét a proliferatív DR (PDR) csoportba sorolták. A vizsgálat kezdetén ETDRS (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) látásélességet, spektrális tartományú OCT-t (optikai koherens tomográfia) és csarnokvíz szemfenéki fényképeket készítettek. Minden szemből vérvételt és csarnokvíz tükrözéses mintavételt végeztek. Megmérték a vércukorszintet és a hemoglobin A1c-t (HbA1c). A szemcsarnokvíz IL-6-ot mikropartikuláris gyöngyalapú multiplex teszttel mérték.
Kutatók felfedezték az autoimmunitás magasabb kockázatával járó génműködést.
Az Európai Diabetes Kutató Társaság (European Association for the Study of Diabetes, EASD) Diabetologia című szakmai folyóiratában megjelent új tanulmány szerint a cukorbetegeknek nem csak a várható élettartam, hanem a munkaképes évek számának csökkenésével is számolniuk kell.
Az alvászavar gyakori jelenség az átlagpopulációban, egy 2013-as felmérés szerint a megkérdezettek 21%-a 6 óránál kevesebbet alszik hétköznapokon. Epidemiológiai vizsgálatok alapján az elégtelen alvás 2-es típusú cukorbetegségre, elhízásra és kardiovaszkuláris betegségekre hajlamosít.