Klinikai onkológia

Az aktív megfigyelés (AS) az alacsony kockázatú prosztatarák (PCa) egy standard kezelési stratégiája, de a betegek jelentős hányada végül a betegség progresszióját tapasztalja. A metformin, egy gyakran felírt antidiabetikus szer, ami a preklinikai vizsgálatokban és a megfigyelési adatokban tumorellenes hatást mutatott, ami arra ösztönözte a kutatókat, hogy megvizsgálják a PCa progressziójának késleltetésére gyakorolt hatását.

A hasnyálmirigyrák világszerte az egyik legmagasabb mortalitású daganat fajta, a betegek mindössze 13%-a éli túl a diagnózis felállítását követő 5 évet. Ennek egyik fő oka, hogy a sárgasághoz hasonló tünetek gyakran csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség már előrehaladott stádiumban van, és a kezelési lehetőségek korlátozottak.

Egy kohorsz tanulmányban az ustekinumab számszerűleg alacsonyabb daganat kockázattal járt psoriasisos betegeknél, de a három biológiai szer között statisztikailag szignifikáns különbséget nem figyeltek meg a kockázat tekintetében.

A méhnyakrákos előzményekkel rendelkező nők körében a végbéldaganat előfordulása magasabb, mint az általános populációban (9 eset 100.000 főre, szemben a 2 esettel). Míg a végbéldaganat szűrése más magas kockázatú csoportok számára is ajánlott – HIV-fertőzöttek (35 éves kor felett), vulva daganat előzményekkel rendelkező nők (a diagnózis után 1 éven belül) és szervátültetésen átesett személyek (a transzplantáció után 10 évvel) –, a méhnyakrákos előzményekkel rendelkező nők számára az iránymutatások korlátozottak, mivel nincsenek életkor- vagy időtartam-alapú adatok. Egy vizsgálat megbecsülte a végbéldaganat előfordulási gyakoriságát ebben a populációban az életkor és a méhnyakrák diagnózisától eltelt idő szerint.

A vidéki betegek egyedülálló akadályokkal szembesülnek a magas színvonalú rákkezeléshez való hozzáférésben. Hiányoznak azok a kutatások, amelyek meghatároznák, hogy ezek a különbségek negatív klinikai eredményekhez vezetnek-e.

A COMPEL vizsgálat adatai alátámasztják az osimertinib (Tagrisso, AstraZeneca) kezelés kiterjesztését az EGFR-mutációval rendelkező, előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegekre, akiknél az első vonalbeli kezelés során a betegség előrehaladottá vált. Azoknál a betegeknél, akiknél az első vonalbeli kezelés után nem a központi idegrendszerben (CNS) jelentkezett progresszió, a harmadik generációs EGFR-tirozin-kináz-gátló és a platina-alapú kemoterápia együttesen történő folytatása körülbelül 4 hónappal meghosszabbította a progressziómentes túlélést és körülbelül 6 hónappal az általános túlélést.

Az FDA elutasította egy új onkolitikus immunterápia, a vusolimogene oderparepvec (RP1) jóváhagyását az előrehaladott melanoma kezelésére.

Egy metaanalízis az allergiás megbetegedések és a tüdődaganat közötti lehetséges összefüggés vizsgálatát célozta. Szisztematikus keresést folytattak a PubMed, Cochrane Library, Embase és Web of Science adatbázisokban 2024. október 8-ig.

A fej- és nyaki daganatok (HNC) a dermatomyositisben (DM) szenvedő betegek egy kis, de elkülönülő alcsoportjában fordultak elő egy retrospektív vizsgálatban, ami azt is megállapította, hogy a legtöbb esetben myositis és nyaki terimék jelentkeztek.

Egy vizsgálat azt elemezte, hogy egy kereskedelmi forgalomban kapható mesterséges intelligencia (MI) mammográfiás algoritmus diagnosztikai teljesítménye vajon különbözik-e az emlőszintű és az elváltozás-szintű értelmezések között, a teljesítményt összehasonlítva erre specializált humán értékeléssel.

Ausztrália elindított egy államilag finanszírozott tüdőszűrő programot, ami kétévente alacsony dózisú CT-vizsgálatot biztosít azoknak, akik vagy aktív erős dohányosok, vagy az elmúlt évtizedben szoktak le. A szűrőprogram mindent megváltoztat Ausztrália számára, mondta Lucy Morgan a sydneyi Concord és Nepean kórházak tüdőgyógyásza. Ez a program lehetőséget ad arra, hogy gyógyulást kínáljunk azoknak az embereknek, akiknél egyébként kialakulna Ausztrália leghalálosabb rákja.

A daganathoz kapcsolódó kognitív károsodás gyakori probléma az emlőrák kezelését követően. Az emlőrák túlélése és az Alzheimer-demencia (AD) kockázata közötti összefüggés azonban továbbra sem tisztázott.

Az izomba hatoló hólyagrákban szenvedő betegeknél a trimodális terápia szerény mértékben javította az életminőséget a radikális cisztektómiához képest, de sem 5, sem 10 év távlatában nem volt költséghatékony. A trimodális terápiához kapcsolódó magas költségek meghaladták az általánosan elfogadott „fizetési hajlandósági” küszöbértékeket, állapította meg egy új elemzés.