Reumatológia

Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a kötőszöveti megbetegedések (CTD) gyakori megnyilvánulási formája, ami magas morbiditással és mortalitással jár. A CTD-ILD szűrésének, diagnosztizálásának, kezelésének és nyomon követésének egységesítésére vonatkozó gyakorlati iránymutatások rendkívül fontosak a betegellátás optimalizálása szempontjából a klinikumban.

Míg a biszfoszfonátokat széles körben alkalmazzák az osteoporosis kezelésére, szemészeti mellékhatásaik (OAEs) és azok összefüggései súlyos szisztémás mellékhatásokkal, például osteonecrosissal, még nem kerültek feltárásra nagy, sokszínű kohorszokban.

A kutatók négy különböző napi fizikai aktivitási mintát azonosítottak a térdízületi osteoarthritisben (OA) szenvedő vagy kockázatának kitett felnőttek körében. A reggeli és esti alacsonyabb aktivitás körülbelül kétszeresére növelte a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát.

Milyen sérülés látható az angiogramon? Forrás: Figure1.

Az Amerikai Reumatológiai Társaság 2025-ös konferenciáján bemutatott, két real-world elemzés újra felvetett egy fontos klinikai kérdést a reumatológusok és endokrinológusok számára: modulálhatják-e az ízületi gyulladást a 2-es típusú cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszerek?

A rosszindulatú daganat a dermatomiozitisz (DM) életveszélyes szövődménye, ami nagymértékben hozzájárul a halálozásukhoz. Sürgős szükség van egy validált, asszociációkon alapuló eszközre a daganatos megbetegedések korai felismerésének optimalizálása, valamint a diagnosztikai késedelmek csökkentése érdekében. Egy vizsgálat célja a daganat kialakulásának valószínűségére vonatkozó, gyakorlati előrejelzési modell kidolgozása és validálása volt DM-ben szenvedő felnőtt betegeknél. Retrospektív, többközpontú kohort tanulmányt végeztek DM-ben vagy klinikailag amiopátiás DM-ben szenvedő felnőttek bevonásával. A résztvevőket a Ruijin Kórház Bőrgyógyászati Osztályáról (képzési kohort), illetve a Renji Kórház Reumatológiai Osztályáról (validációs kohort) toborozták 2015-2022 között. Az elsődleges vizsgálati szempont a DM-ben szenvedő betegeknél előforduló daganatos megbetegedések voltak.

A biológiai terápiák jelentős áttörést hoztak a pikkelysömör kezelésében. Ígéretesek az interleukin-17- (IL-17-) és IL-23-gátlók, amelyek alkalmazásával a betegek akár 90%-ánál elérhető a tünetmentes bőr. Úgy tűnik, hogy az IL-23-at gátló terápiás beavatkozások hatása a gyógyszeres kezelés befejezése után is fennállhat, és a terápia túlmutathat a psoriasis tüneti kezelésén. Ezek a kezelések a betegségkontroll mellett a betegségmódosítás lehetőségét is magukban hordozzák.

Egy randomizált, kontrollált vizsgálat új adatai szerint a tocilizumab (TCZ) hatékonyabbnak tűnik a metotrexátnál (MTX) az óriássejtes arteritisz (GCA) remissziójának fenntartásában és a visszaesés megelőzésében 52 hét után.

Egy retrospektív kohort tanulmány szerint a posztmenopauzális csontritkulás (osteoporosis) miatt csonttörés kockázatának kitett nők több mint egyharmada nem kapott kezelést, a terápiában részesülők több mint fele pedig orális biszfoszfonátokat szedett, ami nem az első vonalbeli ajánlott kezelés. Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Szövetsége / Amerikai Endokrinológiai Kollégium és az Endokrin Társaság jelenlegi, a klinikai gyakorlatra irányuló irányelvei szerint a posztmenopauzális csontritkulásban szenvedő nőket a töréskockázat alapján injekciós osteoanabolikus terápiákkal, mint például a romosozumab, teriparatid vagy abaloparatid, illetve injekciós antireszorpciós szerekkel, például denosumabbal, vagy intravénásan beadott antireszorpciós zoledronsavval ajánlott kezelni.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

A köszvény kezelése során alkalmazott „célzott terápia” a „tüzelj, majd felejtsd el” megközelítéshez képest szerény, de szignifikáns csökkenést eredményezett a súlyos kardiovaszkuláris események (MACE) kockázatában – derült ki az Európai Reumatológiai Szövetség (EULAR) idei éves konferenciáján bemutatott eredményekből.

Az aktív TAK-ban szenvedő felnőtteket 2:1 arányban randomizálták, hogy orális MMF-et és MTX-et vagy intravénás CYC-t, majd orális AZA-t kapjanak. Minden alany előre meghatározott adagcsökkentéssel nagy dózisú orális glükokortikoidokat is kapott. Az elsődleges végpont az 52. héten mért általános válaszarány volt, amit teljes válasz (CR) vagy részleges válasz (PR) elérésével határoztak meg. A másodlagos végpontok között szerepelt a CR és PR aránya a 28. és 52. héten.

A pszoriázis kiterjedtségének, súlyosságának és életminőségre gyakorolt hatásának standardizált módszerekkel való felmérése iránymutatást ad egy esetleges biológiai terápia indítását illetően is. Azonkívül, hogy a kézlenyomatos módszerrel megbecsülhető, hogy a testfelszín mekkora százaléka érintett, ma már online applikáció is rendelkezésre áll a pszoriázis súlyosságának megítélésére.