A Surrey Egyetem kutatói szerint a hasnyálmirigy diszfunkció okozta diabetesben szenvedő betegeket gyakran tévesen 2-es típusú diabetesszel diagnosztizálják, aminek következtében a betegek glikémiás kontrollja gyenge és ellátásuk sem optimális.
Amerikai kutatók szerint a hosszú távú sztatin használata a 2-es típusú diabetes kialakulásával veszélyeztetett betegek hozzávetőleg 30%-ánál az ismert kockázati tényezők és potenciális változók beszámítása után is a betegség kockázatnövekedésével társult.
Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) új ajánlása szerint a cukorbetegek vérnyomását (BP) minden rutinvizsgálatkor ellenőrizni kell.
Egy randomizált, fázis II vizsgálat eredménye szerint a ranibizumab kezelés dexamethason-nal történő kiegészítése csökkenti ugyan a retina vastagságát, ám nem javítja a tartós diabeteses macula oedemában (DME) szenvedők látását.
Bár mind a bazális, mind a postprandialis vércukoremelkedés hozzájárul a cukorbetegek hyperglycaemiás expozíciójához, jelenlegi terápiás eszköztárunk döntően a bazális összetevő kezelésére irányul. A postprandialis hyperglycaemia kontrolljának hiánya vezet oda, hogy a betegség öt-tíz éves fennállása után egyre nehezebb féken tartani a hyperglycaemiát, és az inzulinkezelés melletti testsúlynövekedést. A „prandialis probléma” – a hyperglycaemia, a hypoglycaemia és a hízás – több figyelmet követel.
A vércukorszint csökkentése inzulinterápiával a kívánt célértékig úgy, hogy közben elkerüljük a hypoglycaemiát, komoly klinikai kihívás. E feladat teljesítésében egy jelentős, ám gyakran alábecsült zavaró tényező, hogy a glükózszint változékonysága kiszámíthatatlan, mely részben az alkalmazott terápia hatásának variabilitásából adódik.
Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) és az Európai Diabetes Társaság (EASD) ajánlása szerint, ha bázisinzulin hozzáadásával nem érhető el a HbA1c célértéke, a terápia erősítésére rövid hatású prandialis inzulin vagy GLP-1-receptoragonista (GLP1-RA) adható.
A bázisinzulin és a rövid hatású GLP1-receptor-agonista (GLP1-RA) hatóanyagok kombinálásának az a klinikai értelme, hogy a két hatóanyag kiegészíti egymás hatását.
A fiziológiás inzulin elválasztást legjobban tükröző bázis-bólus inzulin-terápia mind több és több cukorbetegben történő alkalmazásának ellenére számos, 1. típusú diabetesben szenvedő betegnél tapasztalható a vércukorszint számottevő ingadozása mind egy-egy napon belül, mind az egyes napok között.
Egy új kutatás megerősíti, hogy a diabeteses lábszárfekélyek kezelését a fertőzések megelőzése érdekében minél korábban el kell kezdeni.
Amerikai kutatók szerint a hosszú távú sztatinhasználat a 2-es típusú diabetes kialakulásával veszélyeztetett betegek hozzávetőleg 30%-ánál az ismert kockázati tényezők és potenciális változók beszámítása után is a betegség kockázatnövekedésével társult.
A 2. típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekben végzett randomizált, kontrollált EDITION 1, 2, 3 III. fázisú vizsgálatban bebizonyosodott, hogy a 300 egység/ml-es koncentrációjú glargin inzulin (Gla-300) a 100 egység/ml-es formulához hasonló glycaemiás kontrollt biztosított, ugyanakkor ezt kevesebb hypoglycaemiás epizód mellett érte el.
Brit orvosok szerint a pigmentáris hypertrichosis és a nem autoimmun inzulinfüggő diabetes mellitus (PHID) szindróma autoinflammatorikus és cutan manifesztációinak első vonalas kezelésként tocilizumab terápiát kell alkalmazni.