Háziorvostan

Több mint 35 millió ember adatbázisának vizsgálata alapján kiderült, hogy a coeliakia számos különböző betegséghez kapcsolódhat.

A bázisinzulin és a rövid hatású GLP1-receptor-agonista (GLP1-RA) hatóanyagok kombinálásának az a klinikai értelme, hogy a két hatóanyag kiegészíti egymás hatását.

A háziorvosi rendelőben nemcsak a gyógyszeres terápia kiválasztása a feladat, hanem a szakellátó helyek speciális kórképekben javasolt kezelési módjainak követése és a beteg megfigyelése is.

Az idős betegek többsége egyidejűleg többféle gyógyszert is szed, ám sokan egyáltalán nincsenek tisztában az esetleges gyógyszerkölcsönhatásokkal.

Kutatók szerint egy orális probiotikum formula a közepesen-súlyos atopiás dermatitisben szenvedő gyermekeknél enyhítheti a betegség súlyosságát és csökkentheti a lokális szteroid kezelés szükségességét.

A fiziológiás inzulin elválasztást legjobban tükröző bázis-bólus inzulin-terápia mind több és több cukorbetegben történő alkalmazásának ellenére számos, 1. típusú diabetesben szenvedő betegnél tapasztalható a vércukorszint számottevő ingadozása mind egy-egy napon belül, mind az egyes napok között.

Az előzetes kutatási eredmények szerint a súlyos asthma kezelésére az új biológiai gyógyszer a placebóhoz képest 75%-al csökkenti a súlyos rohamokat.

Egy új kutatás megerősíti, hogy a diabeteses lábszárfekélyek kezelését a fertőzések megelőzése érdekében minél korábban el kell kezdeni.

Az átlagosan 85 napos követés során a betegek valamivel több, mint 3%-ánál következett be major vérzéses epizód és alig 2%-uk hunyt el.

A nőknek általában nincsenek klasszikus mellkasi fájdalmaik. Náluk inkább a légszomj vagy kimerültség a szívbetegség első klinikai jele.

Szájüregi fertőzéssel gyakran jelentkeznek a betegek háziorvosi rendelésen. Kiemelt szempont, hogy az ellátó orvosok pontosan átlássák a probléma súlyát, és ha szükséges, a megfelelő helyre küldjék a beteget vagy a legoptimálisabb kezeléshez nyúljanak. Ahhoz, hogy hatékony antibiotikumot tudjunk választani, tisztában kell lennünk a fertőzés kóroki hátterével. A cikk ebben próbál útmutatást nyújtani a kezelési lehetőségek összefoglalásával.

Amerikai kutatók szerint a hosszú távú sztatinhasználat a 2-es típusú diabetes kialakulásával veszélyeztetett betegek hozzávetőleg 30%-ánál az ismert kockázati tényezők és potenciális változók beszámítása után is a betegség kockázatnövekedésével társult.

A 2. típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekben végzett randomizált, kontrollált EDITION 1, 2, 3 III. fázisú vizsgálatban bebizonyosodott, hogy a 300 egység/ml-es koncentrációjú glargin inzulin (Gla-300) a 100 egység/ml-es formulához hasonló glycaemiás kontrollt biztosított, ugyanakkor ezt kevesebb hypoglycaemiás epizód mellett érte el.