A csontritkulás egyre súlyosabb népegészségügyi probléma, amelynek legrettegettebb szövődménye a csonttörések egyre gyakoribb előfordulása. A csontritkulás és csonttörés megelőzésében alapvető jelentőségű a megfelelő napi kalcium- és D-vitamin-bevitel.
A kezeletlen inszomnia számos testi és lelki betegség kockázatát növeli, rontja az életminőséget, a fizikai és szellemi teljesítményt, a munkahelyi és iskolai eredményességet, és általában kedvezőtlenül befolyásolja a morbiditást és a mortalitást.
Bár a migrén kezelését már az ókori Egyiptomból származó egyik papiruszon is ábrázolták (agyagból készült krokodilt kötöztek a fejfájós beteg fejére, a krokodil szájába pedig gyógyfüveket tömtek), ill. a migrén leírását – csakúgy mint elnevezését – a több, mint 2000 éve élt Galenusnak köszönhetjük, mind a mai napig nem tekinthetjük a migrén kezelését megoldottnak.
Az Amerikai Kardiológiai Társaság és az Amerikai Diabetes Társaság által kidolgozott, a szívbetegségben és diabetesben szenvedő betegek táplálkozási irányelvei után az Amerikai Integratív Fájdalomkezelési Akadémia is elgondolkozott hasonló, célzott irányelvek összeállításán.
A vashiány azonosítása és kezelése egyaránt kihívást jelentő feladat: az általános tünetek miatt diagnosztizálása nehézkes, kezelését pedig csak akkor tekinthetjük sikeresnek, ha a hematokrit értéke három héten belül megemelkedik, és két-három hónapon belül normálissá válik.
A protonpumpa-gátlók, mint a Nexium (ezomeprazol), Prevacid (lansoprazole) és a Prilosec (omeprazole) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak, ám számos új tanulmány szerint kapcsolatban állnak különböző betegségek kialakulásával.
Ha van egy 35 éves nőbetegünk, akinek az előző két terhessége során súlyos placentaeredetű szövődmények léptek fel, akkor a következő dilemma előtt állunk: meg tudjuk-e előzni a következő terhesség során a placentaris komplikációkat kis molekulasúlyú heparinnal (LMWH)?
Az álmatlanság kezelésének igénye valószínűleg egyidős az emberiséggel. Míg a huszadik század első felét a barbiturátok, a második felét a benzodiazepinek uralták, a huszonegyedik század modern készítményei a nem benzodiazepin altatók, más néven „Z”-szerek – zolpidem, zolpiclon, zaleplon. Az egyes hatóanyagok klinikai hasznának értékeléséhez, az előnyök és kockázatok összevetéséhez az alvás fiziológiájára gyakorolt hatásukat is figyelembe kell venni.
A cikksorozat első részében felhívtuk a figyelmet, hogy bár mind a migrénes roham kezelésére, mind azok megelőzésére számos, igazoltan hatékony gyógyszerrel rendelkezünk, a betegek részéről nagy az igény az „alternatív” (rokon megnevezéssel komplementer, vagy nem-gyógyszeres) kezelési módok iránt.
Az Amerikai Kardiológiai Társaság és az Amerikai Diabetes Társaság által kidolgozott, a szívbetegségben és diabetesben szenvedő betegek táplálkozási irányelvei után az Amerikai Integratív Fájdalomkezelési Akadémia is elgondolkozott hasonló, célzott irányelvek összeállításán.
Az Annals of Surgery című szakfolyóirat szeptemberi kiadásában megjelent új kutatás eredménye szerint a terhesség alatt végzett műtéti beavatkozások általában biztonságosak.
A vénás tromboembóliás esemény (VTE) különösen gyakran lehet végzetes túlsúlyos betegeknél a szűkös kardiopulmonális tartalékok miatt. Az obes betegeknél két-háromszor gyakrabban alakul ki VTE, gyakoribb a késedelmes diagnózis és a poszttrombotikus szindróma. A posztoperatív pulmonális embóliában (PE) elvesztett betegek fele kórosan túlsúlyos, és a kóros obesitas tizenkétszeresére növeli a fatális PE kockázatát.
Az alvászavar alapvetően egy klinikai diagnózis, amellyel kapcsolatban az első feladat a háttérben meghúzódó komorbiditások feltérképezése.