Infektológia

A márciusban esedékes konferenciákról cikkünkben olvashat bővebben.

Az influenza epidémia évről évre sok halálos áldozatot követel, a hospitalizáltak száma több millióra rúg. Kétségkívül a legrémisztőbb jelenség az, amikor különböző állatfajokban új törzsek (pl.: a sertés eredetű A/H1N1 vírus) alakulnak ki, amelyek világméretű járványokhoz vezethetnek. Az influenza elleni készítmények a vírusreplikáció különböző részein avatkoznak be: a vírus kiszabadulását gátló szerek (adamantinok), nukleozid inhibitorok (ribavirin), transzkripció és neuraminidáz-bénítók (NAI) (zanamivir, oseltamivir, peramivir) képviselik az influenza elleni kezelés bázisát. Alkalmazásukat azonban nagyban befolyásolja a toxicitásuk és a gyógyszer-rezisztens, mutáns vírusok szelektálódása. Így az újabb influenza ellenes gyógyszerek kifejlesztése – amelyek a sejt-replikációban szerepet játszó jelátvivő rendszert célozzák meg – csökkenthetné a gyógyszer-rezisztens vírustörzsek megjelenését, és növelné a terápia hatékonyságát.

A vakcinációnak kettős hatása van: egyrészt védettséget ad az egyén szintjén, másrészt biztosítja a populáció vagy – angolszász terminológiával élve – a „nyáj” immunitását. Több vizsgálat foglalkozik azzal, hogy meghatározza azt az elégséges számú vakcinációt, amellyel populációs szintű védettséget lehet elérni. Ezáltal a rosszabb gazdasági helyzetű nemzeteknél is elérhetővé válik, hogy protektivitás alakuljon ki a lakosság körében a fertőző betegségekkel szemben, még ha egyéni szinten ez nem is valósítható meg maradéktalanul.

Antibiotikum választással minden orvos szembesül gyógyító munkája során, és ez az a téma, amiben a hihetetlen nagy gyakorlat sem elég. Cikksorozatunk a helyes döntéshez kíván segítséget nyújtani. A cikk következő része a hírhedt penicillin allergiát, az antibiotikum dózisválasztást, az interakciók titkait, az eliminációs kérdéskört és a szükséges betegkövetési szabályokat szedte egy csokorba.

A Fővárosi Szent László Kórház 2011. december 16-án jelentette a Budapest Fővárosi Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv Járvány-ügyi osztályának, hogy egy 8 éves gyermek kanyaró-gyanúval került kórházi felvételre.

Napjainkban egyre nagyobb figyelem kíséri a fertőző betegségek megfékezésére kidolgozott vakcinák fejlesztését és világméretű alkalmazását. Ez az érdeklődés sok mindennek köszönhető: a fekete himlő sikeres eradikálása a Földről, a gyermekkori fertőző betegségek visszaszorítása (morbilli, mumps, pertussis, rubeola etc.), a fejlett országokban tapasztalható oltási fegyelem lazulása, a fejlődő világban áldozatokat szedő, gyermekkori virális és bakteriális megbetegedések és a molekuláris biológiai és biotechnológiai módszerek gyors fejlődése (ami új vakcinák kifejlesztésével kecsegtet).

Magyarországon az első HIV-fertőzöttet 1985-ben, az első AIDS beteget 1986 végén diagnosztizálták.

Lassan, de biztosan érkezik a tél, és vele együtt lopakodnak be a téli légúti fertőzések. A leggyakoribb és egyben legnehezebb kérdés: írjunk, vagy ne írjunk fel antibiotikumot, és ha igen, akkor mivel indítsunk? Erre a kérdéskörre összpontosítva próbál mankót adni a következő cikk mindazoknak, akik tisztábban szeretnének látni, és egyben egy rövid és hasznos útmutatóra vágynak.

A legjelentősebb rizikófaktor a hMPV asszociált légúti fertőzésekben az idős kor és a krónikus cardiopulmonalis megbetegedés. A hMPV hosszabb és súlyosabb lefolyású fertőzést okoz immunkompromittált szervezetben.

A HIV-ellenes kezelés általában három-négy vírusellenes gyógyszer kombinációjának együttes alkalmazásából áll. A kombináció rendszeres szedésével (a gyógyszeradagok 95%-ának bevételével, azaz hetente maximum egy dózis kihagyásával!) érhető el a HIV ellenes kezelés elsődleges célja, a vérben a vírusmennyiség kimutathatósági szint alatt, vagy a lehető legalacsonyabb szinten tartása.

A HIV-vel való fertőződést követő 3-6 héten belül az esetek 30-40%- ában egy úgynevezett, „akut, vagy primer HIV-tünetegyüttes” léphet fel.

A légzőszervi fertőzések morbiditása és mortalitása világszerte jelentős. Az öt évnél fiatalabb gyermekek második leggyakoribb haláloka valamilyen légúti infekció – földrajzi helytől függetlenül. Habár ezeket a fertőzéseket könnyű felismerni a tünetek alapján, etiológiai diagnózis ritkán születik.

Az Országos Epidemiológiai Intézet évenként felülvizsgálja és kiadja az aktuális oltási naptárt, amelyben részletezi a legfontosabb tudnivalókat. Számos kérdéscsoport elemzése mellett azonban az immunhiányos betegek védőoltásának kérdésköre nem terjed ki olyan napi gyakorlati problémákra, amellyel szembesülhetünk a szakorvosi vagy a háziorvosi rendelőkben. Ebben a témában látott napvilágot az Európai Reumatológiai Társaság által kiadott ajánlás, mely méltó képviselője a témának.