Neurológia

Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) jóváhagyta a vorasidenib (Voranigo, Servier) alkalmazását bizonyos izocitrát-dehidrogenáz (IDH) mutáns diffúz gliomák kezelésére, ami az első célzott terápia jóváhagyását jelenti az ilyen típusú agydaganatokra. Konkrétan az IDH1 és IDH2 szájon át szedhető célzott gátlóját engedélyezték a műtétet követően olyan felnőttek és 12 éves vagy idősebb gyermekek esetében, akiknek 2-es fokozatú asztrocitómájuk vagy oligodendrogliomájuk van, és érzékenyek az IDH1 vagy IDH2 mutációjára. Az FDA szerint a műtét magában foglalja a biopsziát, a részleges reszekciót vagy a teljes reszekciót.

A heparán-szulfát (HS) hatással van az autofágiára, a mitokondriumokra és a lipid anyagcserére. Az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó géntranszkriptumok felülreprezentáltak a HS-függő transzkriptomban. A HS szulfatáció csökkentése megmenti a neuron veszteséget a presenilin-hiányos Drosophila-ban.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2024. júliusi ülésén azt javasolta, hogy ne adják meg a forgalomba hozatali engedélyt a Leqembi (lecanemab; Eisai GmbH), az Alzheimer-kór kezelésére szolgáló gyógyszer számára. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a Leqembi megfigyelt hatása a kognitív hanyatlás késleltetésére nem ellensúlyozza a gyógyszerrel kapcsolatos súlyos mellékhatások kockázatát, különösen az amiloiddal kapcsolatos képalkotó rendellenességek (ARIA) gyakori előfordulását, amelyek az agy duzzanatával és esetleges vérzésével járnak.

A myasthenia gravis (MG) egy autoimmun betegség, amit az acetilkolin-receptor (AChR), az izomspecifikus tirozinkináz (MuSK) és az egyre növekvő számú, extra posztszinaptikus fehérje elleni autoantitestek jellemeznek. A patogén autoantitestek csökkentik a neuromuszkuláris összeköttetések (NMJ) izomvéglemezében lévő funkcionális AChR-ek számát. Az autoimmun válasz oka ismeretlen, meghatározó azonban a tímusz rendellenessége és az immunreguláció hiánya.

A myasthenia gravis (MG) egy, a neuromuszkuláris összeköttetést érintő autoimmun betegség, amit ingadozó izomgyengeség jellemez.  Az 1950-es évek óta mind az előfordulás, mind a prevalencia folyamatos növekedése figyelhető meg. Dr. Nicholas Silvestri, a Buffalói Egyetem Jacobs Orvosi és Biomedikai Tudományok Iskolájának neurológiai tanszékének professzora válaszol néhány kérdésre ebben a témában.

Az Egyesült Államokban a szklerózis multiplexben (SM) szenvedő betegek többsége most tölti be, illetve hamarosan átlépi az 55 éves kort, ez a jelenség pedig változást hoz a prioritásokban, ideértve az öregedéssel foglalkozó SM-központok létrehozását, valamint az erre a növekvő betegpopulációra irányuló klinikai kísérletek arányának növelését.

Egy új multinacionális tanulmány eredményei arra utalnak, hogy az anyai dohányzás a terhesség alatt vagy a szülői dohányzás összefügg a szklerózis multiplex (SZM) későbbi életkori kockázatának növekedésével. Jól ismert, hogy az aktív dohányzás az SZM kockázati tényezője, és hozzájárul a rossz prognózishoz. Keveset tudtunk azonban a szülői dohányzásról és a későbbi gyermekkori SZM kockázatáról.

Az agyhártyagyulladást a trigeminus neuralgia (TN) új kockázati tényezőjeként emelték ki a kórházi felvételek országos, propensity-matched vizsgálatában. A többváltozós elemzésben a meningitis esélye háromszor nagyobb volt a TN-nel felvett betegeknél, mint a TN nélküli, kontrollcsoportnál. Ez a ritka, krónikus fájdalomzavar az első olyan országos, populáción alapuló vizsgálat, amely azonosítja a kórházi TN-felvételek gyakoriságát az Egyesült Államokban és a TN kialakulásához hozzájáruló kockázati tényezőket.

Az antidepresszánsok major depressziós zavarban (MDD) történő alkalmazásával kapcsolatban arról számoltak be, hogy befolyásolja az Alzheimer-kór (AD) és az AD-hez kapcsolódó demenciák (AD/ADRD) hosszú távú kockázatát, de a vizsgálatok ellentmondásosak.

Dr. Kathrin LaFaver neurológus (Saratoga Springsben, New York) Dr. Kim Robesonnal  ( Albany Medical Center neurológus docense, neuromuszkuláris specialista) beszélget.

A fejfájás a protonpumpa-gátlók (PPI-k) alkalmazása kapcsán előforduló mellékhatás. A közelmúltban a migrén kifejezetten a PPI-használat egy lehetséges mellékhatásaként jelent meg. Egy kutatás célja az volt, hogy a rendelkezésre álló adatok felhasználásával feltárja a migrén és a súlyos fejfájás előfordulása, valamint a savcsökkentő terápia – beleértve a PPI-ket, a H2-receptor-antagonistákat (H2RA-kat) és a generikus savlekötőket – alkalmazása közötti összefüggést, összehasonlítsa a PPI-k és a H2RA-k okozta kockázatot, valamint felmérje, hogy a savcsökkentő terápia által befolyásolt étrendi változtatások enyhíthetik-e a kockázatot.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatbázisának elemzése szerint a Stevens-Johnson-szindrómával (SJS)/toxikus epidermális nekrolízissel (TEN) összefüggésbe hozott leggyakoribb gyógyszerek az antiepileptikumok és a fertőzésellenes szerek voltak gyermekeknél.

Az antipszichotikumok használata demenciában szenvedő idős felnőtteknél a stroke, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás, a törés, az akut vesekárosodás és egy sor más egészségügyi probléma jelentősen megnövekedett kockázatával hozható kapcsolatba azokkal összehasonlítva, akik nem használnak ilyen gyógyszereket, mutatta ki egy új kutatás.