Korábbi vizsgálatok ellentmondásosak a terhesség rheumatoid arthritis (RA) kialakulására kifejtett hatásával kapcsolatosan.
Az RA egy krónikus gyulladásos autoimmun eredetű, autoantitestek jelenlétével járó betegség, melyet elsősorban a duzzadt, nyomásérzékeny ízületek, az ízületi destrukciójával járó synovitis jellemez.
A saját gyakorlatukban is több alkalommal találkozunk TNF-α gátló terápia mellett haematológiai mellékhatásokkal elsősorban neutropeniával és az irodalomban is több alkalommal leírásra került.
A derékfájás a hazánkban a keresőképtelenség 2. leggyakoribb oka, a táppénzes napokat számítva az 1. helyen áll. A korai nyugdíjaztatás okai között szintén 2-3. helyre sorolják.
A Wegener granulomatosis (WG) ANCA asszociált szisztémás vasculitis, felnőtteket és gyerekeket egyaránt érint, jelenős mortalitással jár nemcsak a betegségaktivitás miatt, de az aggresszív immunoszuppresszív kezelés következtében is.
Némiképp meglepő, hogy relatív kevés vizsgálat foglalkozott az alkohol és az RA kapcsolatával, pedig egyes vizsgálati eredmények azt sugallják, hogy jótékony hatással bírhat a betegségre.
A JDM a leggyakoribb gyermekkori IIM, incidenciája 3.2 eset/1.000.000/év az USA-ban.
A Raynaud jelenség a digitális artériák és prekapilláris arteriolák periódikusan jelentkező hideg-és stressz indukálta vazospazmusa.
Az akut flare-ben szenvedő köszvényes betegek esetén a cél a fájdalom és gyulladás gyors kontrollja.
A progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML) súlyos, gyakran fatális központi idegrendszeri (KIR) infekció, látens JC polyoma vírus reaktivációja okozza.
1970 óta a FM külön entitásnak számít a reumatológiai betegségek között, azonban a WHO és egyéb szervezetek egészen 1992-ig nem ismerték el mint külön entitást. Mai napig is ismeretlen etiológiájúnak számít és bizonyítottan hatásos kezelése egyelőre nem létezik. Az 1990-es ACR kritériumok specificitása és szenzitivitása a diagnózist illetően 85%-os.
2010 június 1-én törzskönyvezte az USA FDA (Food and Drug Administration) Prolia néven a denosumabot az osteoporosis terápiájában magas törési rizikóval rendelkező postmenopausában lévő nőbetegek részére.
A ‘korai PsA’ diagnózis egyelőre precízen nem definiált, tartama több hónaptól 5 évig terjedhet. Nehéz felismerni az articuláris érintettséget, mielőtt destruktív elváltozások jönnek létre fizikális és radiológiai vizsgálatokkal.