Szarkopénia

A krónikus májbetegségek értékelése hagyományosan a máj egészségének helyettesítő mutatóiként szolgáló biokémiai és képalkotó vizsgálati adatokra összpontosított. Ugyanakkor a hepatológiai és táplálkozástudományi szakirodalomban egyre több és egyre megbízhatóbb tanulmány bizonyítja, hogy a beteg klinikai kezelési pályája szorosan összefügg a vázizomzat állapotával és mennyiségével is. Közel 13.000 cirrózisban szenvedő beteg összesített adatai azt mutatták, hogy a szarkopénia kétszeresére növeli a halálozás kockázatát, ami aláhúzza az izomállapot független prognosztikai jelentőségét.

A szarkopénia egy olyan állapot, amely az izomtömeg és az izomerő progresszív és generalizált csökkenésével jellemezhető. Előfordulási gyakorisága az életkor előre haladásával nő, de kialakulásához egyéb tényezők is hozzájárulhatnak. A mozgásszegény életmód, a fizikai aktivitás hiánya felgyorsítja az izmok leépülését; krónikus gyulladásos állapotok, krónikus betegségek, például a szívelégtelenség, a daganatos kórképek, a veseelégtelenség, a cukorbetegség, az idősödéssel járó hormonális változások, valamint a fehérjehiányos étrend, az alultápláltság szintén kockázati tényezőt jelentenek.

A szarkopénia az izomtömeg, az izomerő és az izomfunkció fokozatos csökkenését jelentő kórállapot, amely az idős kor gyakori velejárója. Jelentősen növeli az elesések, csonttörések és a mozgáskorlátozottság kockázatát, rontja az életminőséget, fokozza annak esélyét, hogy az idős személy mások segítségére, gondozásra szorul.