pitvarfibrilláció

A STROKESTOP és STROKESTOP II vizsgálatok utólagos elemzése szerint a szűrés során pitvarfibrillációval (AF) diagnosztizált személyeknél a szívelégtelenség (HF) kockázata háromszor magasabb lehet, mint azoknál, akiknél nem áll fenn ez az állapot. A kutatók azt is megállapították, hogy a AF szűréssel pozitív eredményt kapott személyeknél a szívelégtelenség kockázata hasonló volt a klinikailag diagnosztizált pitvarfibrillációban szenvedő személyekéhez. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szűréssel kimutatott AF nem egy ártalmatlan állapot. Ez aláhúzza az echokardiográfiás vizsgálat és a korai megelőzési stratégiák fontosságát ebben a csoportban – mondta Gina Sado, kardiológus rezidens és PhD-hallgató a svédországi Stockholmban található Karolinska Egyetemi Kórház Orvostudományi Tanszékén.

Az Amerikai Kardiológiai Társaság (American Heart Association) tudományos ülésén dél-koreai kutatók egy olyan ADAPT AF-DES vizsgálatról számoltak be, amelyben antikoaguláns monoterápiát vagy kombinált terápiát (közvetlen orális antikoaguláns [DOAC] és klopidogrél) alkalmaztak pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél, akik legalább egy évvel korábban gyógyszeres sztenttel lettek ellátva.

A kedvezőtlen terhességi kimenetelű anyák esetében magasabb a kardiovaszkuláris kockázat a későbbiekben, a pitvarfibrilláció (AF) hosszú távú rizikója, de a lehetséges ok-okozati összefüggés nem egyértelmű. Ezen kockázatok jobb megértése szükséges ahhoz, hogy a veszélyeztetett nőket időben azonosítsák, célzott beavatkozások révén pedig megelőzzék az AF-et és annak szövődményeit.

Az intrakraniális vérzés (ICH) közelmúltbeli epizódjával járó, pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél az orális antikoagulánsok alkalmazása jelentősen csökkentette a nem kívánatos klinikai eseményeket - elsősorban az ischaemiás stroke/szisztémás thromboembólia kockázatának csökkenése miatt -, de a kiújuló ICH fokozott kockázata mellett.

Az elhízás a pitvarfibrilláció (AF) fontos kockázati tényezője. Nem randomizált vizsgálatok kimutatták, hogy a testsúlycsökkenés és a fokozott fizikai aktivitás összefügg az AF csökkenésével.

Az Egyesült Államokban körülbelül 10,55 millió felnőtt szenved pitvarfibrillációban (AF). Az AF a stroke, a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a demencia, a krónikus vesebetegség és a halálozás fokozott kockázatával jár.

Az Arizonai Egyetem Orvostudományi Kara (Phoenix) és a Kaliforniai Egyetem - Davis Health kutatói által jegyzett tanulmány új terápiás célt azonosított a pitvarfibrilláció, a szívritmuszavar leggyakoribb típusának kezelésére szolgáló kezelés fejlesztése érdekében.

A pitvarfibrilláció (AF) növeli a stroke és az elhalálozás rizikóját. A K-vitamin-antagonista hatóanyagok (pl. warfarin) ugyan lehetőséget kínálnak a rizikócsökkentésre, azonban a kontroll terápiával való összehasonlításban emelik a hemorrhagiás események kockázatát. Emellett a K-vitamin-antagonisták alkalmazása nehézségekbe ütközhet gyógyszerekkel és ételekkel kialakuló interakcióik, valamint a rendszeres laboratóriumi monitorozás szükségessége miatt. A dabigatrán mint direkt orális antikoaguláns hatóanyag, a trombin inhibitora, alternatívát kínál a stroke megelőzésére AF-ban¹.

A bal pitvari fülcsezárás körülbelül feleannyi rokkantságot okozó vagy halálos kimenetelű stroke-kal és alacsonyabb halálozással járt a stroke-ot követően, mint a kettős orális antikoaguláns terápia pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél, derül ki egy új megfigyeléses kutatásbó

A súlyosan elhízott embereknél alkalmazott gyógyszerek adagolása számos kérdést vet fel. A téma felvetésekor először is a legfontosabb kérdés, ki számít súlyosan elhízottnak? Milyen arányú ezen személyek előfordulása a teljes populációban?

A közvetlen orális antikoagulánsok (DOAC) korai, illetve későbbi megkezdésének hatása az akut ischaemiás stroke-on átesett pitvarfibrillációban szenvedő személyeknél nem egyértelmű.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.