psoriasis

A biológiai terápiák jelentős áttörést hoztak a pikkelysömör kezelésében. Ígéretesek az interleukin-17- (IL-17-) és IL-23-gátlók, amelyek alkalmazásával a betegek akár 90%-ánál elérhető a tünetmentes bőr. Úgy tűnik, hogy az IL-23-at gátló terápiás beavatkozások hatása a gyógyszeres kezelés befejezése után is fennállhat, és a terápia túlmutathat a psoriasis tüneti kezelésén. Ezek a kezelések a betegségkontroll mellett a betegségmódosítás lehetőségét is magukban hordozzák.

Egy kohorsz tanulmányban az ustekinumab számszerűleg alacsonyabb daganat kockázattal járt psoriasisos betegeknél, de a három biológiai szer között statisztikailag szignifikáns különbséget nem figyeltek meg a kockázat tekintetében.

A 2024-es magyar psoriasis-protokoll ambíciózusabb terápiás célokat határoz meg, igazodva a nemzetközi trendekhez és a modern biológiai kezelések eredményeihez.

A pszoriázis pathogenezisének mélyebb megértése lehetőséget teremtett hatékonyabb kezelések alkalmazására, különösen középsúlyos és súlyos esetekben. Az új generációs IL-23 és IL-17 gátlók nemcsak hatékonyabbak, de kedvezőbb mellékhatásprofiljuk révén biztonságosabban alkalmazhatók hosszú távon. A következőkben a plakkos pszoriázis kezelésében alkalmazott különböző modalitások potenciális mellékhatásait vizsgáljuk.

Betegségmódosítás, mint lehetséges új stratégia a psoriasis kezelésében

Betegségmódosítás, mint lehetséges új stratégia a psoriasis kezelésében