Az elhízás, illetve a 2-es típusú cukorbetegség jelenléte és a pitvarfibrilláció kialakulása szorosan összefüggnek egymással. Nem kellően tisztázottak azonban azok a mechanizmusok, amelyek a szívproblémák megjelenésének hátterében állnak.
Egy új tanulmány szerint nem jelentkezik az intracerebrális vérzés fokozott kockázata azon akut ischémiás stroke-os, új típusú orális antikoaguláns gyógyszerrel (new oral anticoagulant drug; NOAC) kezelt betegeknél, akik trombolízissel egybekötött rekanalizáción, endovaszkuláris beavatkozáson vagy mindkettőn estek át.
Egy prospektív kohorsz tanulmány során a középkorú myocardialis infarctusban (MI) szenvedő betegek hasonló korú, cardiovascularis tünetektől mentes testvéreinél a coronaria CT angiographia (CCTA) vizsgálat nagy arányban mutatott ki szignifikáns coronaria laesiókat.
Amerikában és más nyugati országokban párhuzamosan nő az elhízottság és a pitvarfibrilláció gyakorisága. Mára bőséges bizonyíték gyűlt össze amellett, hogy a két probléma összefügg egymással. De vajon kijelenthetjük-e, hogy ok-okozati kapcsolat áll fenn közöttük?
A tanulmány az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association, AHA) Life's Simple 7 mérési rendszer és a vénás thromboembolia (VTE) kockázata közti korrelációt vizsgálta.
Egy török kutatás szerint az erektilis diszfunkció (ED) jelenléte és súlyossága, valamint az alacsony glomeruláris filtrációs ráta (EGFR) alapján előre jelezhető a coronaria arteria betegség (CAD) valószínűsége. A CAD ilyen korai felismerése potenciálisan életmentő lehet, hiszen lépeseket tehetünk a szívroham esélyének csökkentése érdekében.
A pitvarfibrilláció (PF) kialakulását követően a betegség eleinte gyakran paroxismális, majd perzisztenssé, végül permanenssé válik. A 2003-ban megjelent tanulmányok alapján (AFFIRM és RACE vizsgálatok) felvetődött, hogy a szinusz ritmus fenntartása, illetve a frekvencia kontroll között nincs lényeges különbség. Az újabb elemzések alapján azonban ez a megállapítás megkérdőjeleződött, majd igazolódott, hogy a progrediáló szívelégtelenség és a pitvarfibrilláció között összefüggés van, mely ráadásul a mortalitásra is hatást gyakorol.
Szívelégtelenségben szenvedő páciensek esetében egészen a közelmúltig elsősorban a csökkent szisztolés bal kamra funkciót, az alacsonyabb ejekciós frakciót kerestük (HFrEF), melyet többek között szívinfarktus utáni állapot, genetikai tényezők, toxikus ártalmak, infektív ágensek is okozhatnak.
Azon betegeknél, akik legalább 4 hónapon keresztül új orális antikoaguláns (NOAC) kezelésben részesültek, úgy is alkalmazható a pitvarfibrilláció ablációs kezelése, hogy a kezelés teljes ideje alatt továbbra is megkapják az új orális antikoagulánsokat.
A brit Oxford Egyetem kutatói felfedezték, hogy a nyirokerek növekedésének serkentésével enyhíthetők a szívroham okozta károsodások és javítható a szívizom regenerációja. A rágcsálómodellen végzett vizsgálat eredménye szerint a nyirokerek növekedésének VEGF-C fehérje segítségével történő stimulációja által javult a gyógyulási folyamat és a szív pumpa funkciója.
Sebészeti ellátásra kerülő idős emberek esetében, sokszor nehéz megbecsülni a beavatkozás hasznát és kockázatát. A túlzott óvatosság a javulás lehetőségétől foszthatja meg a beteget, egy kis hasznot eredményező beavatkozás viszont felesleges veszélybe sodorhatja a pácienst.
A kéz csökkent szorítóereje (grip strength) alapján következtetni lehet a kardiovaszkuláris és egyéb okokból bekövetkező elhalálozások megnövekedett kockázatára a felnőtt (35 és 70 év közötti) népességben – írja a PURE (Prospective Urban-Rural Epidemiology) vizsgálatról szóló összefoglalójában a Medscape orvosi portál.
Egy adatbányász tanulmány eredménye szerint a protonpumpa-gátlók (PPI) látszólag negatív hatást gyakorolnak a vascularis funkciókra, ennélfogva az átlagpopulációban növelik a myocardialis infarctus (MI) veszélyét. Ezt az összefüggést randomizált, kontrolltanulmány korábban még nem mutatta ki.