A vidéki betegek egyedülálló akadályokkal szembesülnek a magas színvonalú rákkezeléshez való hozzáférésben. Hiányoznak azok a kutatások, amelyek meghatároznák, hogy ezek a különbségek negatív klinikai eredményekhez vezetnek-e.
A COMPEL vizsgálat adatai alátámasztják az osimertinib (Tagrisso, AstraZeneca) kezelés kiterjesztését az EGFR-mutációval rendelkező, előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegekre, akiknél az első vonalbeli kezelés során a betegség előrehaladottá vált. Azoknál a betegeknél, akiknél az első vonalbeli kezelés után nem a központi idegrendszerben (CNS) jelentkezett progresszió, a harmadik generációs EGFR-tirozin-kináz-gátló és a platina-alapú kemoterápia együttesen történő folytatása körülbelül 4 hónappal meghosszabbította a progressziómentes túlélést és körülbelül 6 hónappal az általános túlélést.
Az FDA elutasította egy új onkolitikus immunterápia, a vusolimogene oderparepvec (RP1) jóváhagyását az előrehaladott melanoma kezelésére.
Egy metaanalízis az allergiás megbetegedések és a tüdődaganat közötti lehetséges összefüggés vizsgálatát célozta. Szisztematikus keresést folytattak a PubMed, Cochrane Library, Embase és Web of Science adatbázisokban 2024. október 8-ig.
A fej- és nyaki daganatok (HNC) a dermatomyositisben (DM) szenvedő betegek egy kis, de elkülönülő alcsoportjában fordultak elő egy retrospektív vizsgálatban, ami azt is megállapította, hogy a legtöbb esetben myositis és nyaki terimék jelentkeztek.
Egy vizsgálat azt elemezte, hogy egy kereskedelmi forgalomban kapható mesterséges intelligencia (MI) mammográfiás algoritmus diagnosztikai teljesítménye vajon különbözik-e az emlőszintű és az elváltozás-szintű értelmezések között, a teljesítményt összehasonlítva erre specializált humán értékeléssel.
Ausztrália elindított egy államilag finanszírozott tüdőszűrő programot, ami kétévente alacsony dózisú CT-vizsgálatot biztosít azoknak, akik vagy aktív erős dohányosok, vagy az elmúlt évtizedben szoktak le. A szűrőprogram mindent megváltoztat Ausztrália számára, mondta Lucy Morgan a sydneyi Concord és Nepean kórházak tüdőgyógyásza. Ez a program lehetőséget ad arra, hogy gyógyulást kínáljunk azoknak az embereknek, akiknél egyébként kialakulna Ausztrália leghalálosabb rákja.
A daganathoz kapcsolódó kognitív károsodás gyakori probléma az emlőrák kezelését követően. Az emlőrák túlélése és az Alzheimer-demencia (AD) kockázata közötti összefüggés azonban továbbra sem tisztázott.
Az izomba hatoló hólyagrákban szenvedő betegeknél a trimodális terápia szerény mértékben javította az életminőséget a radikális cisztektómiához képest, de sem 5, sem 10 év távlatában nem volt költséghatékony. A trimodális terápiához kapcsolódó magas költségek meghaladták az általánosan elfogadott „fizetési hajlandósági” küszöbértékeket, állapította meg egy új elemzés.
A műtét optimális időzítése a reszekálható, előrehaladott petefészekdaganatban szenvedő betegek esetében továbbra is ellentmondásos. Ezeknek a pácienseknek az ilyenkor szokványos, radikális műtétet követően javasolt átesniük a kemoterápiás kezelésen, vagy jobban járnak a műtét előtt indított kemoterápiával?
Sok daganatban szenvedő túlélőnek nagyfokú szorongásos és pszichoszociális tünetek vannak. E problémák kezelésére két elme-test beavatkozás is létezik, a Mindfulness-alapú rákgyógyítás (MBCR) és a Tai Chi/Qigong (TCQ). Bár mindkét beavatkozás hatékonyságot mutat a szokásos ellátáshoz képest, még soha nem vizsgálták őket együtt.
Preklinikai, illetve megfigyeléses vizsgálatok arra utalnak, hogy a testmozgás javíthatja a daganatos megbetegedések kimenetelét. Az 1. szintű, egyértelmű bizonyítékok azonban hiányoznak. 55 egészségügyi központban végzett 3. fázisú, randomizált vizsgálatban a reszekált vastagbéldaganatban szenvedő, adjuváns kemoterápián átesett betegeket arra jelölték ki, hogy 3 éven keresztül részt vegyenek egy strukturált edzésprogramban (mozgás fókuszú csoport), vagy csak egészségneveléssel összefüggő tájékoztató anyagokat kapjanak (egészségnevelési csoport). Az elsődleges célkitűzés a betegségmentes túlélés volt.
A radiológusok és onkológusok krónikus hiánya veszélyezteti a betegeket az Egyesült Királyságban, állapította meg egy új jelentés. Az Egyesült Királyságban 2024-ben 29%-os hiány mutatkozik klinikai radiológusokból, a regionális hiány a skóciai 25%-tól a walesi 32%-ig terjed. A munkaerő létszáma abban az évben 4,7%-kal nőtt, ami kevesebb, mint 2023-ban, amikor 6,3%-kal nőtt. A kollégium előrejelzése szerint a radiológushiány 2029-re eléri a 39%-ot.