Egy vizsgálat célja az volt, hogy a műtét előtti transzkatéteres végbél artériás kemoembolizáció (TRACE) hatékonyságát és biztonságosságát értékelje a lokálisan előrehaladott végbélrákban (LARC) szenvedő betegeknél.
A nem gerincvelői csont metasztázisok sztereotaxiás testsugárzást (SBRT) követő klinikai eredményekről korlátozott számú adat áll rendelkezésre. Szakirodalmi áttekintést és meta-analízist végeztek a helyi kontroll, a teljes túlélés, a fájdalomra adott válaszok aránya és a toxicitás jellemzésére az SBRT után.
A daganat gyulladásos mechanizmusai összefüggésbe hozhatók az ateroszklerózis kialakulásával és progressziójával. Az akut koronária szindrómát (ACS) követő szekunder prevenció során az onkológiai betegek állapotának alakulásáról meglehetősen kevés adat áll rendelkezésre.
A petefészekciszták gyakoriak. A nagy többségük jóindulatú, és a jóindulatú ciszták több mint háromnegyede 5 év, vagy rövidebb idő alatt megszűnik. Több mint három évtizede a Kentucky Egyetem petefészekrák-szűrési vizsgálata során csaknem 48.000, 30 évnél idősebb nőnél végeztek sorozatos transzvaginális ultrahangvizsgálatot (TVUS) ingyenesen. E nők közül több mint 2600-nál (5,5%) találtak új petefészekcisztát.
A daganatos betegségek diagnosztizálása után emelkedik az öngyilkosságok aránya. A közelgő halál tudatából fakadó egzisztenciális szorongás jól ismert a dganatos betegeknél. Egy tanulmány hipotézise szerint az öngyilkosság kockázata és a daganat prognózisa között összefüggés áll fenn, és a prognózis öngyilkossági hajlamra gyakorolt hatása az eleve nagyobb öngyilkossági hajlammal rendelkező személyek esetében a legjelentősebb.
1990-2018 között a hasnyálmirigyrák előfordulási aránya Franciaországban a férfiak esetében átlagosan évi 2,7%-kal, a nők esetében pedig - ami még jelentősebb - évi 3,8%-kal nőtt. A felgyógyulás prognózisa továbbra is nagyon rossz, a nettó 5 éves túlélési arány 10% alatt van. A klasszikus kockázati tényezők (cukorbetegség, dohányzás, elhízás, alkohol) jól ismertek. Hasonlóképpen, a betegség családban történő előfordulása kilencszeresére növeli a hasnyálmirigyrák kialakulásának kockázatát. Becslések szerint a hasnyálmirigyrák kialakulásában szerepet játszó hajlamosító gének 90%-át még nem azonosították.
Egy új tanulmány szerint az emlőrákban szenvedő nők között gyakoriak az alvásproblémák, ami sokszor rosszabb fizikai, illetve pszichés állapottal jár együtt. A gyenge alvásminőség, különösen az alvás rövid időtartama összefüggést mutat a rosszabb mentális egészséggel.
Az akut vakbélgyulladás a leggyakoribb sürgősségi műtétet igénylő emésztőrendszeri betegség. A vastagbélrák a harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedés Franciaországban. Az akut vakbélgyulladás után a vastagbélrák fokozott kockázata feltételezhető. Egy vizsgálat célja az volt, hogy egy országos elemzésben felmérjék a vakbélgyulladás utáni vastagbélrák miatti kórházi kezelés gyakoriságát.
Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre az immunszuppresszív terápia alkalmazásának biztonságosságáról immunmediált betegségekben, rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő egyéneknél, különösen az újabb biológiai és kismolekuláris kezelések esetében.
Az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság (RSNA) éves ülésén bemutatott kutatás szerint jelentősen csökken az emlőrák okozta halálozás, ha a nők rendszeresen részt vesznek a mammográfiás szűrővizsgálatokon.
A daganat miatt kezelt nőknél "a menopauzával kapcsolatos tünetek a rákellenes terápia egyik leggyakoribb következménye" - mondta Hickey. Ezek a tünetek súlyosbítják a fáradtságot és az alvásproblémákat, és befolyásolhatják a kezelés hatékonyságát is, ami miatt a betegek elhanyagolják a kezelést, vagy akár teljesen abbahagyják azt.
Egy 3. fázisú vizsgálatba olyan prosztatarákos betegeket vontak be, akiknél magas kockázatú biokémiai kiújulás volt, és a prosztata-specifikus antigén megduplázódási ideje legfeljebb 9 hónap volt. A betegeket véletlenszerűen, 1:1:1 arányban vonták be úgy, hogy naponta enzalutamidot (160 mg) és 12 hetente leuprolidot kapjanak (kombinációs csoport), placebót és leuprolidot (csak-leuprolid csoport) vagy enzalutamid-monoterápiát (monoterápiás csoport). Az elsődleges végpont az áttétmentes túlélés volt a kombinációs csoportban, összehasonlítva a csak-leuprolid csoporttal ahogyan azt egy vak, független, központi felülvizsgálat alapján értékelték. A kulcsfontosságú másodlagos végpont az áttétmentes túlélés volt a monoterápiás csoportban a csak-leuprolid csoporttal összehasonlítva. Más másodlagos végpontok a betegek által jelentett eredmények és a biztonságosság voltak.