A The Lancet Oncology tavalyi online kiadásában megjelent tanulmány szerint a prosztatarákos betegeknél fokozódik a thromboembolia kockázata, főként, ha endokrin terápiában részesülnek.
A gasztrointesztinális (GI) carcinoidok kutatásában valaha végzett legnagyobb populáció bázisú tanulmánya azt mutatja, hogy bár a betegség továbbra is ritka, gyakorisága a többi rákhoz képest jóval nagyobb mértékben emelkedik.
A Nature Communications kanadai kutatók által kifejlesztett matematikai modellről számol be, mely előre jelzi, hogy a különböző kezelések és genetikai módosítások hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az onkolotikus vírusok legyőzzék a rákos sejtek virális infekcióval szembeni természetes védelmét.
A (oki és tüneti) daganatellenes kezelés fejlődése, a mind hosszabb terápiás időtartamok, a csontvelő-átültetés lehetőségével járó beavatkozások egyre inkább igénybe veszik (Ref.: végül biztonságos punkcióra, kezelésre lehetetlenné teszik, egészségkárosodás, emiatt kárigény veszélyével járóvá teszik) a perifériás vénák sorozatos szúrását, s így a tartós véna-biztosítás a betegek életminőségének fontos eszközévé vált.
Fázis 1 vizsgálatból származó Kaplan–Meier becslés szerint az MK-3475 (Merck) vizsgálati immunterápiával kezelt előrehaladott és inoperábilis melanoma betegek 1 éves teljes túlélési aránya eléri a 81%-ot.
A Journal of Clinical Oncology online kiadásában közölt új kutatás szerint azon betegek egyharmadánál, akiknél human papillomavírus 16 (HPV 16) - asszociált oropharyngealis rák alakult ki, már évekkel a diagnózis előtt kimutathatók a vírus antitestjei. A kutatók szerint az eredmény hozzájárulhat a szűrőeszközök fejlesztéséhez.
Bár ritka, a hypertrophiás osteoarthropathia (HPOA) furcsa, ezért igen emlékezetes szindróma, mely a tüdőrák kísérője lehet.
Az mTOR („emlős rapamicin-célpont” – mammalian target of rapamycin) kulcsfontosságú szerin-treonin-kináz, amelynek aktivitása számos humán daganat esetén közismerten fokozott.
Az ösztrogén-recetor (ER) pozitív emlőtumor kiújulásának kockázatát jelző három különböző módszer összehasonlításakor a kutatók megállapították, hogy kizárólag az emlőtumor index (BCI- hét tumor-specifikus gén expresszióján alapuló biomarker) azonosítja pontosan azokat a betegeket, akiknél a tamoxifen vagy anastrozole (egy aromatáz inhibitor) terápia után 5 évvel továbbra is fennáll a kiújulás lehetősége. A BCI-t másik két prognosztikai teszttel összehasonlító tanulmány a Lancet Oncology online kiadásában olvasható.
Az immunrendszer normális esetben megvédi a szervezetünket a betegségektől, azonban az immunsejtek egy bizonyos csoportja úgy tűnik, többet árt, mint használ. Az University of Michigan Comprehensive Cancer Center kutatóinak új tanulmányából ugyanis kiderül, hogy a myeloid eredetű szupresszor sejtek menedéket nyújtanak a rákos őssejtek számára.
A végbélrákban szenvedő betegek klasszikus kezelése a rectum-exstirpatio és az azt követő obszerváció volt. A tumor-kontrollban az első nagy lépést a záróizom-megtartó műtétek mellett a teljes mesorectum-exstirpatio jelentette, amivel a lokális kiújulás gyakoriságát 30-40%-ról 20% körülire lehetett csökkenteni.
Négy genetikai variánst azonosítottak a Moffit Cancer Center kutatói, ami segíthet a túlélés és a terápiás válasz előrejelzésében nem kissejtes tüdőcarcinomás betegekben. Az eredmény jóval betegspecifikusabb kezelési opciókhoz vezethet, melyek lehetővé teszik a rendkívül alacsony túlélési aránnyal járó betegség kimenetelének javítását.
A veserák kezelésében gyakran az operáció az első lépés. A University of Rochester Medical Center kutatói jelenleg új adatokra alapozva a korábbi kutatásokkal szemben megkérdőjelezik, hogy a részleges nephrectomia valóban jobb választás, mint a vese teljes eltávolítása, a radikális nephrectomia.