A Johns Hopkins Egyetem kutatóinak vizsgálatában egy kombinált immunterápiás módszer szignifikánsan javította a korábban kezelt, metasztatikus ductalis adenocarcinomás betegek teljes túlélését, és megduplázta az egy éves túlélés valószínűségét.
Maximilian de Stoll, bécsi sebész ismertette elsőként 1772-ben az epehólyag rákját. Több mint két évszázaddal később a kezelés ugyanolyan nehéz és az előrehaladott betegségben a prognózis ugyanolyan rossz, mint az ő korában volt.
Az ausztrál Fred Hutchinson Cancer Research Center és a QIMR Berghofer Medical Research Institute kutatói azonosítottak 4 génvariánst, mely összefüggésben áll a nyelőcsőrák és a Barrett esophagus fokozott kockázatával.
A prostatectomián áteső betegeknél alkalmazott opioid-takarékos anaesthesia az általános anaesthesiához képest a szisztémás progresszió és a teljes mortalitás alacsonyabb valószínűségével függ össze, állítja a témában eddig folytatott legnagyobb esetszámú tanulmány. A Mayo Clinic tanulmányának eredményeit a British Journal of Anaesthesia online kiadása közölte.
A The Lancet Oncology tavalyi online kiadásában megjelent tanulmány szerint a prosztatarákos betegeknél fokozódik a thromboembolia kockázata, főként, ha endokrin terápiában részesülnek.
A gasztrointesztinális (GI) carcinoidok kutatásában valaha végzett legnagyobb populáció bázisú tanulmánya azt mutatja, hogy bár a betegség továbbra is ritka, gyakorisága a többi rákhoz képest jóval nagyobb mértékben emelkedik.
A Nature Communications kanadai kutatók által kifejlesztett matematikai modellről számol be, mely előre jelzi, hogy a különböző kezelések és genetikai módosítások hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az onkolotikus vírusok legyőzzék a rákos sejtek virális infekcióval szembeni természetes védelmét.
A (oki és tüneti) daganatellenes kezelés fejlődése, a mind hosszabb terápiás időtartamok, a csontvelő-átültetés lehetőségével járó beavatkozások egyre inkább igénybe veszik (Ref.: végül biztonságos punkcióra, kezelésre lehetetlenné teszik, egészségkárosodás, emiatt kárigény veszélyével járóvá teszik) a perifériás vénák sorozatos szúrását, s így a tartós véna-biztosítás a betegek életminőségének fontos eszközévé vált.
Fázis 1 vizsgálatból származó Kaplan–Meier becslés szerint az MK-3475 (Merck) vizsgálati immunterápiával kezelt előrehaladott és inoperábilis melanoma betegek 1 éves teljes túlélési aránya eléri a 81%-ot.
A Journal of Clinical Oncology online kiadásában közölt új kutatás szerint azon betegek egyharmadánál, akiknél human papillomavírus 16 (HPV 16) - asszociált oropharyngealis rák alakult ki, már évekkel a diagnózis előtt kimutathatók a vírus antitestjei. A kutatók szerint az eredmény hozzájárulhat a szűrőeszközök fejlesztéséhez.
Bár ritka, a hypertrophiás osteoarthropathia (HPOA) furcsa, ezért igen emlékezetes szindróma, mely a tüdőrák kísérője lehet.
Az mTOR („emlős rapamicin-célpont” – mammalian target of rapamycin) kulcsfontosságú szerin-treonin-kináz, amelynek aktivitása számos humán daganat esetén közismerten fokozott.
Az ösztrogén-recetor (ER) pozitív emlőtumor kiújulásának kockázatát jelző három különböző módszer összehasonlításakor a kutatók megállapították, hogy kizárólag az emlőtumor index (BCI- hét tumor-specifikus gén expresszióján alapuló biomarker) azonosítja pontosan azokat a betegeket, akiknél a tamoxifen vagy anastrozole (egy aromatáz inhibitor) terápia után 5 évvel továbbra is fennáll a kiújulás lehetősége. A BCI-t másik két prognosztikai teszttel összehasonlító tanulmány a Lancet Oncology online kiadásában olvasható.