Az álomelemzés elméleti és módszertani vonatkozásainak szakirodalma igen széleskörű. A kezdeti pszichoanalitikus elméletek mellett ma már más pszichoterápiás irányzatok is foglalkoznak az álmok értelmezésének terápiás lehetőségeivel. A megközelítési módok azonban elég eltérőek. Cikksorozatunk jelenlegi részében az álmokkal való pszichoterápiás munka különböző elméleti modelljeit tekintjük át.
A márciusban esedékes konferenciákról cikkünkben olvashat bővebben.
Mit tart ma a tudomány az álomértelmezés hasznosságáról? Mivel járul hozzá az álmokkal való munka a pszichiátriai betegek kezeléséhez? Hogyan, milyen módszerekkel lehet megérteni az álmok jelentőségét? Nicholas Pesant és Antonio Zadra áttekintő tanulmánya segítségével igyekszünk választ adni ezekre a kérdésekre.
Korábbi feltételezések alapján az ártalomkerülés temperamentum dimenzió magas értéke vulnerabilitásfaktort jelent a depresszióra nézve. Az utóbbi években egyre több vizsgálati adat gyűlt össze erre vonatkozóan, és a bizonyítékok erősségi szintje egyre inkább magasnak vehető. Kampman and Poutanen friss áttekintése megerősíti ezeket az eredményeket.
Vajon eddig milyen biológiai mechanizmusok ismeretesek, amelyek a temperamentum kialakulását befolyásolják? Továbbá ezek a temperamentumbeli dimenziók milyen összefüggésben állhatnak a depressziós zavarok megjelenésével? Egyre több bizonyítékokon alapuló adat áll rendelkezésre ezekben a témákban. Olli Kampman és Outi Poutanen áttekintő tanulmánya segít áttekinteni ezeket.
Olli Kampman és Outi Poutanen finn szakemberek arra keresték tanulmányukban (2011) a választ, hogy vajon, ha megismerjük egy adott személy temperamentumbeli jellemzőit, akkor következtethetünk-e abból a depresszió jelenlegi vagy jövőbeli megjelenésének valószínűségére, illetve azt, hogy ha valakinek depressziós tünetei vannak, akkor a temperamentum dimenziók alapján bejósolható-e a felgyógyulás esélye.
A pszichogén bénulásban és pszichogén tremorban szenvedő betegek neurológiai összefüggéseinek vizsgálata felveti az újabb terápiás irányvonalak kifejlesztésének lehetőségét. Írásunk utolsó részében erről számolunk be.
A pszichogén bénulás képalkotó eljárásokkal feltért neurológiai korrelátumai igen érdekes kérdéseket vetnek föl. A következőkben az eredmények értelmezésének két lehetséges módját ismertetjük.
Az öngyilkosság komplex probléma, amely nem vezethető vissza egyetlen okra. Biológiai, genetikai, pszichológiai, társadalmi, kulturális és környezeti tényezőknek különböző mértékben lehet szerepe a kialakulásában.
Az utóbbi években számos agyi képalkotó eljárás (fMRI, PET, SPECT) alkalmazásával próbálják a medikálisan megmagyarázhatatlan mozgászavarok neurológiai összefüggéseit feltárni. Jelen részben a kapcsolódó kutatások összegzésére kerül sor.
A pszichogén bénulás és a pszichogén tremor kezelése összetett megközelítést igényel: körültekintő és empátiás felvilágosítást a betegség mibenlétéről, pszichoterápiás módszerek alkalmazását, gyógyszeres kezelést, fizikoterápiát és egyéb módszereket.
Jelen részben a pszichogén bénulás és a pszichogén tremor demográfiai jellemzőit, a társuló pszichiátriai zavarokat, a betegség lefolyásának főbb sajátosságait, illetve a klinikai jegyeket ismertetjük.
A pszichogén mozgászavarokra vonatkozó főbb etiológiai megközelítések közül a pszichodinamikus elmélet és a disszociáció elvének ismertetés után a jelen részben a szociális és kulturális vonatkozások, illetve a biológiai elméletek rövid összegzésére kerül sor.