A súlyos acnéban szenvedők nagy része felnőttkorú és gyakran vannak a betegségükből kifolyólag súlyos szociális és pszichés problémáik. Több közlemény vetette fel a korábbi évtizedekben azt a problémát, hogy ezen betegek esetében a tünetek és az alkalmazott terápia, legfőképp a szisztémás isotretinoin terápia felerősíti a depressziós illetve suicid hajlamot.
A CWD egy kognitív-viselkedéses beavatkozás a depresszió kezelésére, melynek számos sajátossága van. Ha valakinél fennáll az egyéni vulnerábilitás a depresszióra, hajlamosabb arra, hogy túlzottan a belső tapasztalatokra fókuszáljon, önmagát monitorozza és elemezze. Ezt követően a depressziós tünetek kialakulása egy önrontó kört indít el, ami révén a depresszió súlyosbodik. A CWD célja ennek az önrontó körnek a megszakítása és átváltása önjavító körbe.
A depresszió kezelésének folyamatos fejlesztése mellett egyre növekvő figyelmet kap a prevenció területe is. Jelen írásban egy kognitív és viselkedésterápiás szemléletű módszer jellemzőit ismertetjük, amiről elmondhatjuk, hogy kiállta az idők próbáját. Peter M. Lewinsohn és munkatársai harminc év távlatából összegzik a tapasztalatokat, ami idő alatt egyre több hatékonyságvizsgálat is kimutatta a módszer létjogosultságát.
Cyranowski és munkatársai a cikksorozat előző részében említett strukturált klinikai interjúban (Structured Clinical Interview for Separation Anxiety Symptoms, SCI-SAS) a következő kérdéseket alkalmazták a felnőttkori szeparációs szorongás egyes tüneteinek felderítéséhez.
Klinikai esettanulmányok alapján a szeparációs szorongást külön entitásként kell kezelni, számos munkacsoport foglalkozik diagnosztikus kritériumainak felmérésével.
A szeparációs szorongásos zavar fejlődésileg inadekvát és túlzott mértékű szorongást jelent az otthontól vagy azon személyektől való elválást illetően, akikhez az egyén érzelmileg kötődik. Ezt a zavart a DSM-IV és a BNO-10 a gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok között definiálja. Létezik-e ennek a kórképnek felnőttkorban kezdődő formája?
A DSM-V csoportba tartozó internet addikció gyakori előfordulású pszichiátriai megbetegedés. A koncepció szerint a kórkép kompulzív-impulzív spektrumzavar, mely magában foglalja az online és/vagy offline számítógép használatot.
Bár szkizofréniában a szorongás tünetek jelenlétét már igen régen felismerték, a szorongásos tünetek vagy tünetegyüttesek konceptualizálása azonban még nem megoldott. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a szkizofréniával komorbid szorongásos zavarok és a pszichózisnak tulajdonítható szorongásszerű tünetek közötti határt igen nehéz meghúzni.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában IV.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában III.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában II.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában I.
Seignourel és munkatársai a „szorongás demenciában” kifejezést javasolják a demens betegeknél jelentkező szorongásos tünetegyüttes elnevezésére. Bár első ránézésre magától értetődőnek tűnik az, hogy ez mit takarhat, cikkükben alaposan körbejárják a pontos definiálást nehezítő tényezőket, és felhívják a figyelmet arra, hogy mely területeken szükséges még bizonyítékokat gyűjteni a jelenség mibenlétének pontosabb tisztázására.