A körömredő kapillaroszkópia a kapillárisok sűrűségében, hosszában és morfológiájában bekövetkező markáns változásokat azonosítja olyan megbetegedések esetén, mint a köröm pikkelysömör, az onichomikózis és a retronychia.
A reumatoid artritiszes (RA) betegeknél fokozott a kardiovaszkuláris betegségek, köztük a pitvarfibrilláció (AF) kockázata, de az RA hatása az iszkémiás stroke kockázatára a pitvarfibrilláció kapcsán továbbra sem ismert. Egy vizsglat értékelte, hogy a pitvarfibrilláció diagnózisát követően az iszkémiás stroke kockázata tovább emelkedik-e az RA-s betegek körében a nem RA-s betegekhez képest.
Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.
A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.
A denoszumab hatásának értékelése (i) a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) előfordulási gyakoriságára és a hosszú távú egészségügyi kimenetelre (mikrovaszkuláris [neuropátia, retinopátia, nefropátia] és makrovaszkuláris [kardiovaszkuláris betegség, cerebrovaszkuláris baleset] szövődmények valamint összhalálozás) T2D-s betegeknél, mielőtt az eredményeket metaanalízis segítségével korábbi tanulmányokkal kombinálnák.
Az Egyesült Államokban körülbelül 55 millió, világszerte pedig körülbelül 1,1 milliárd nő szenved posztmenopauzában. A klinikai gyakorlat számára a menopauzális hormonterápia, a kalcium- és D-vitamin-kiegészítők, valamint a zsírszegény táplálkozás egészségre gyakorolt hatásairól való tájékoztatás érdekében a Women's Health Initiative (WHI) 1993-1998 között 161.808 posztmenopauzális amerikai nőt (n = 68.132 a klinikai vizsgálatokban) vont be egy vizsgálatba. A vizsgálat résztvevő a bevonáskor 50-79 év közöttiek voltak, majd 20 évig követték őket.
Az alacsony csontsűrűséggel élő nők nagyobb valószínűséggel számolnak be a sérülésből adódó, első alkalommal bekövetkező csípőtáji törésről a 60-as éveikben, mint idősebb korban. A kutatók a 2009-2010-es, 2013-2014-es, valamint a 2017-2018-as Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérés csípőtöréssel kapcsolatos adatait értékelték.
A kortikoszteroid injekciók (CSI) a fájdalomcsillapítás fontos eszközei számos mozgásszervi betegségben, de e kezelések hosszú távú hatása a csontok egészségére és a törés kockázatára nem ismert.
A négy metabolit és egy lipidarány koncentrációján alapuló diagnosztikai modell megbízhatóan jelzi előre a daganatot reumás és mozgásszervi betegségekben (RMD) vagy paraneoplasiában szenvedő betegeknél.
A Janus-kináz-gátlók (JAKi) hatékony terápiás lehetőséget biztosítanak a reumatoid artritisz (RA) kezelésére. A biztonságosságukkal kapcsolatos aggodalmak azonban bizonyos „veszélyeztetett” betegcsoportok esetében azt eredményezték, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2023 januárjában kockázatminimalizáló intézkedéseket vezetett be, amelyek a JAKi felírását bizonyos betegek alcsoportjaira korlátozzák, hacsak nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva.
A dermatomyositis (DM) gyakori szövődménye, az interstitiális tüdőbetegség (ILD) a DM-es betegek mintegy 23%-át érinti Észak-Amerikában. A metotrexát (MTX) a DM első vonalbeli szerének számít, de a reumatoid artritiszben (RA) szenvedő populáció 0,3-11,6%-ánál tüdőgyulladással és tüdőfibrózissal jár. A klinikusok habozhatnak a MTX alkalmazásával kapcsolatban a DM számára, mivel a tüdőtoxicitás miatt aggódnak, ebben a veszélyeztetett populációban.
Betegségmódosítás, mint lehetséges új stratégia a psoriasis kezelésében
Az oszteoartikuláris fertőzés (OAI) a Staphylococcus aureus bacteraemia (SAB) rettegett szövődménye, és rossz kimenetellel jár. Egy vizsgálat célja az volt, hogy feltárja az OAI és a halálozás kockázatát az SAB-ot követően rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő és abban nem szenvedő betegek körében, valamint hogy azonosítsa az OAI kockázati tényezőit az RA-ban szenvedő betegeknél.