A Shingrix rekombináns zoster-vakcina (RZV) hatékonyságot mutatott a herpes zoster (HZ) és a posztherpeszes neuralgia megelőzésében az 50 éves vagy idősebb, reumatoid artritiszben (RA) szenvedő felnőttek körében. Az oltást követő 30 napon belül nem figyeltek meg növekedést az RA fellángolásának kockázatában.
A tanulmány célja, hogy a posztmenopauzában lévő nők körében az oszteoartritisz (OA) globális terheit és időbeli tendenciáit bemutassa az incidencia, a prevalencia és a fogyatékossággal korrigált életévek (DALY) tekintetében 1990-2021 között.
Egy vizsgálatban kiválasztották a hydroxychloroquine-nal (HCQ) kezelt, legalább 5 éves követési idővel rendelkező betegeket. Hosszan tartó remissziót akkor értek el, ha a betegek öt egymást követő éves vizit során teljesítették a szisztémás lupus erythematosus (SLE) remissziós kritériumainak definícióját. Elemezték a HCQ 5 éven át alkalmazott, testtömeggel korrigált dózisa és a meghosszabbodott remisszió közötti összefüggéseket. Vizsgálták továbbá a prednizolon adagok, az immunszuppresszív szerek (IS) és más maláriaellenes szerek használata és a HCQ-adagok közötti összefüggéseket.
A test összetételének megbetegedéssel összefüggő változásai a krónikus szívelégtelenség rosszabb kimenetelével járnak együtt. A szív amiloidózisában (CA) a pontos testösszetétel-mérések prognosztikai értéke kevéssé vizsgált.
Betegségmódosítás, mint lehetséges új stratégia a psoriasis kezelésében
Az amerikai Preventív Szolgáltatások Munkacsoport szerint a csontritkulás szűrése segíthet a csonttörések megelőzésében a 65 éves és idősebb nők, valamint a fiatalabb, menopauzán átesett és fokozott kockázatnak kitett nők esetében.
A kutatók egy longitudinális retrospektív elemzést végeztek annak vizsgálatára, hogy a szérum IFN-pontszám képes-e előre jelezni a klinikailag jelentős progressziót limitált cutan szisztémás sclerosisban (lcSSc) szenvedő betegeknél egy új szérum biomarkerekből számított összetett végpont segítségével.
Összesen 256, Janus-kináz-gátlókkal (JAKi) kezelt kismama terhességének szisztematikus áttekintése alapján a spontán vetélések, illetve veleszületett rendellenességek aránya hasonló volt az átlagpopulációban tapasztaltakhoz, de a jelenleg rendelkezésre álló adatok a JAKi-kezelés terhesség alatti elkerülését támasztják alá.
Bár a myeloma multiplex (MM) a leggyakoribb csontvelői kiindulású rosszindulatú daganatos betegség, mégis az összes malignitás legfeljebb 1-2%-t teszi ki, ezért diagnózisa a nem hematológus kollégák számára nem mindig magától értődő. Rövid összefoglalónkban mankókat szeretnénk kínálni, melyek a myelomás beteg minél koraibb felismeréséhez és a hatékony célzott terápia megkezdéséhez vezethetnek.
A termékenységi kezelésben nem részesült, meddőséget átélt nőknél 25%-kal magasabb a szisztémás autoimmun reumás betegség (AIRD) kockázata a szülést követő 9 évben, mint azoknál, akik nem tapasztaltak meddőséget. Az összefüggés a kedvezőtlen terhességi kimenetel figyelembevétele után is fennállt.
A gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegek esetében magasabb a herpes zoster (HZ) szövődményeinek kockázata, mint az IBD-ben nem szenvedő betegeknél, az idősebb életkor, a magasabb komorbiditási pontszámok, illetve a tumornekrózis-faktor (anti-TNF) kezelés vagy szteroid kezelés pedig jelentős kockázati tényező a szövődmények szempontjából.
Egy EULAR munkacsoportot hívtak össze a reumás és mozgásszervi betegségek (RMD-k) esetén alkalmazandó életmódjavító ajánlások kidolgozására. Ebben a dokumentumban az étrendnek az RMD-k progressziójára gyakorolt hatásával kapcsolatos szakirodalmát tekintették át.
A myeloma multiplex előfordulása (0,5-5 új eset / százezer lakos / év) az életkor előrehaladtával növekszik. A betegség lefutása rendszerint krónikus, a klinikailag aktív betegségformát sok esetben megelőző stádiumok előzik meg. Sok esetben az indolens betegséglefolyás miatt azonban a diagnózisra is későn kerül sor, már meglévő, nehezen visszafordítható szervkárosodások kialakulását követően. Bár inkurábilis betegségről van szó, a betegség mellett várható élettartam kezelések mellett hosszú, és a diagnózis előtt és után szerzett szervi károsodások meghatározóak a kezelés évei alatt a beteg életminősége szempontjából, így a korai felismerés szerepe is jelentős.