Veserák műtéti kezelése - új opciók

A veserák kezelésében gyakran az operáció az első lépés. A University of Rochester Medical Center kutatói jelenleg új adatokra alapozva a korábbi kutatásokkal szemben megkérdőjelezik, hogy a részleges nephrectomia valóban jobb választás, mint a vese teljes eltávolítása, a radikális nephrectomia.

Az elmúlt évtizedben kialakult trend szerint a kisebb rákok esetében a részleges veseeltávolítás előnyösebb, mivel korábbi tanulmányok arra utaltak, hogy ha megpróbálunk annyi veseszövetet megtartani, amennyit lehetséges, akkor a vesefunkciók megtarthatók és hosszú távon csökkenthetjük a veseelégtelenség valószínűségét. Sok orvos úgy ítélte meg, hogy a radikális veseeltávolítás a megmaradó vese enyhe vagy közepes diszfunkciója esetén is korai halálhoz vezethet.
Az URMC azonban épp az ellenkezőjét állapította meg, vagyis hogy a vese teljes eltávolítása nem jelent rosszabb kimenetelt a beteg számára. Az European Urology kiadásában publikált tanulmány szerint ugyanis, a részleges veseeltávolításon átesett betegek esetében sem javult a túlélés.

__kapcsolodo__ „Úgy tűnik, adataink komolyan megkérdőjelezik a feltevést, mely szerint a veseszövetek megmentésével elkerülhető a jövőbeni veseelégtelenség. Lehetséges, hogy a vese műtéti elvesztése nem ugyanaz, mint amikor a vesefunkció diabétesz vagy hypertónia miatt vész el. Ez utóbbi különösen fontos a műtéti lehetőségek mérlegelésekor. A vese működészavarait gyakran egy kalap alá veszik, holott lehetséges, hogy a gyakori kórképek, mint a magas vérnyomás, diabétesz a legártalmasabbak a vese egészségét tekintve. Ezért, ha a pácienes egyébként egészséges, és a másik vese jól funkcionál, megfontolandó a radikális nephrectomia, amennyiben ez tűnik a legjobb választásnak a rák eltávolítására.” – mondta Edward Messing, az URMC urológia professzora.

Emelian N. Scosyrev professzor az 1992-2003 közt folytatott European Organization for Research and Treatment of Cancer randomizált vizsgálat több mint 500 betegének adatait elemezve vizsgálta a renális diszfunkció különböző állapotait. A kutatás során a mérsékelt vese diszfunkció, az előrehaladott vese betegség és a vese elégtelenség incidenciáját hasonlította össze 255 részleges és 259 radikális nephrectomián átesett beteg között. (A radikális beavatkozás során a teljes vese, az adrenális mirigy, és a környező szövetek is eltávolításra kerültek.) Minden betegnél kisméretű veserákot diagnosztizáltak és a másik veséjük normálisan funkcionált.

Az URMC minden beteg esetében a műtét utáni 7. évben elemezte a vesefunkciókat, majd a követést további 9 évig folytatták, hogy meghatározzák mindkét műtéti típus túlélésre gyakorolt hatását. 6,7 éves átlagos követésnél a mérsékelt vese diszfunkciók gyakorisága 20%-kal alacsonyabb volt a részleges veseeltávolításon átesetteknél, mint a radikális műtéten átesett betegeknél. Azonban a részleges műtét az összességében jobb vesefunkció ellenére nem járt a túlélés javulásával. A legutolsó nyomon követési pontnál, (kb. 9 évnél) a tanulmány szerint kevesebb halálozás történt a radikális nephrectomián átesett csoportban.

A veseelégtelenség előfordulási aránya a két csoportban nagyjából megegyezett (1,5%). Ez egy kissé meglepő volt, mivel azt mutatta, hogy a radikális nephrectomián átesettek csoportjában a kezdetben enyhe vagy mérsékelt vese diszfunkciót elszenvedett betegeknél az állapot veseelégtelenségbe fajuló progressziója nem következett be. Ezért a legjobb műtéti opció kiválasztásánál vegyük számításba a vese állapotát érintő, egyéb betegségeket is.