belgyógyászat

A krónikus gasztroduodenális rendellenességek nagyon gyakoriak és heterogén kórélettani folyamatokkal járnak. Az autonóm diszfunkció hozzájárulhat ezekhez, de relatív szerepe a megbetegedés patológiájában és tüneteiben nem egyértelmű. Ez a tanulmány multimodális vizsgálatok segítségével kívánta tisztázni az autonóm diszfunkció szerepét a gasztroduodenális rendellenességek, illetve a tüneti összefüggések terén, feltételezve, hogy különálló betegség-alcsoportokat fog feltárni.

Ez a tanulmány a diabétesz középkorú, illetve idősebb felnőttek (≥45 év) kognitív diszfunkciójára gyakorolt hatását vizsgálta, emellett feltárta a háttér mechanizmusokat, beleértve a mindennapi tevékenységek (ADL) befolyásoló szerepét, valamint az alvás, a depresszió és a testmozgás enyhítő hatását.

Az aktív TAK-ban szenvedő felnőtteket 2:1 arányban randomizálták, hogy orális MMF-et és MTX-et vagy intravénás CYC-t, majd orális AZA-t kapjanak. Minden alany előre meghatározott adagcsökkentéssel nagy dózisú orális glükokortikoidokat is kapott. Az elsődleges végpont az 52. héten mért általános válaszarány volt, amit teljes válasz (CR) vagy részleges válasz (PR) elérésével határoztak meg. A másodlagos végpontok között szerepelt a CR és PR aránya a 28. és 52. héten.

Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a parenchymás tüdőbetegségek változatos csoportját foglalja magában, amit különböző mértékű gyulladás és/vagy fibrózis jellemez. Az ILD-ben szenvedő betegek gyakran szorulnak kórházi kezelésre, sokuk intenzív osztályra kerülnek, leggyakrabban légzési elégtelenség miatt. Az ILD diagnózisa és kezelése az intenzív osztályon egyedülálló kihívást jelent.