szívelégtelenség

A szívelégtelenséget két fő klinikai altípusba sorolják: a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) és a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF). Bár a HFrEF esetében jelentős terápiás előrelépések történtek, a HFrEF okozta szövődmények és a halálozás aránya továbbra is magas.

Az ásványianyag-rendellenességek a szívelégtelenség (HF) gyakori szövődményei. Különösen a dyskalaemia, a hyponatraemia és a hypomagnesaemia gyakori, a hypo- és hyperkalaemia a HF-betegek több mint 40%-ánál, a hyponatraemia 18-27%-ánál, a hypomagnesaemia 7-52%-ánál, a foszfátegyensúlyzavar pedig 13%-ánál figyelhető meg. Ezek a rendellenességek a HF súlyosságának mutatóiként szolgálnak, és szoros összefüggésben állnak a megbetegedés és a halálozás fokozott kockázatával. A neurohumorális aktiváció, beleértve a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS), a szimpatikus idegrendszert és a vazopresszint, a HF-gyógyszerek, mint a diuretikumok és a RAAS-gátlók, valamint a kísérő betegségek, mint a krónikus vesebetegség, megzavarhatják az ásványi anyagok homeosztázisát.

Amerikai kutatók nyálalapú szívelégtelenségi tesztje két biomarkert mér, amivel kimutatható a szívelégtelenség.

A HCEMM, azaz a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ több női kutató számára is nagyszerű karrierlehetőségnek bizonyult az elmúlt öt évben. A kutatóinté­zet főként az egészséges öregedéssel kapcsolatos kutatás-fejlesztésre összpontosít.

Bár a terhesség kedvezőtlen kimenetele a kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázatával jár, hiányoznak a magas vérnyomású terhességet követő szívelégtelenség időzítésével és altípusaival kapcsolatos vizsgálatok.