alvászavar

A jóllét lehetősége évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A biztonságosabb és kényelmesebb életkörülmények érdekében az emberi fejlesztések lenyűgöző tempóban és leleményességgel alakították át a lakókörnyezeteinket és a társadalmat. A biztonság és kényelem elérhetővé vált, a modern kor embere a krónikus stresszel kell megküzdjön a jóllétért. Egyre nagyobb szükség van a hétköznapokba integrált életmód orvoslásra. (x)

A kezeletlen inszomnia számos testi és lelki betegség kockázatát növeli, rontja az életminőséget, a fizikai és szellemi teljesítményt, a munkahelyi és iskolai eredményességet, és általában kedvezőtlenül befolyásolja a morbiditást és a mortalitást.

Az álmatlanság kezelésének igénye valószínűleg egyidős az emberiséggel. Míg a huszadik század első felét a barbiturátok, a második felét a benzodiazepinek uralták, a huszonegyedik század modern készítményei a nem benzodiazepin altatók, más néven „Z”-szerek – zolpidem, zolpiclon, zaleplon. Az egyes hatóanyagok klinikai hasznának értékeléséhez, az előnyök és kockázatok összevetéséhez az alvás fiziológiájára gyakorolt hatásukat is figyelembe kell venni.

Az alvászavar alapvetően egy klinikai diagnózis, amellyel kapcsolatban az első feladat a háttérben meghúzódó komorbiditások feltérképezése.

A vérnyomás, a koleszterin vagy a vércukor normálistól eltérő értékeinek kezeléséhez elfogadott és bizonyítékokkal alátámasztott célértekeink vannak, és pontosan tudjuk, mit kockáztatunk egy betegnél, ha ezeket nem érjük el. Vajon az inszomniát is ilyen komolyan vesszük?