belgyógyászat

A kardiovaszkuláris-vese-metabolikus (CKM) szindróma korai felismerése elengedhetetlen a későbbi szervi elégtelenség megelőzéséhez. Bár a pitvarfibrillációt (AF) gyakran véletlenszerűen észlelik a munkaképes korú felnőtteknél, és ez a megállapítás a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát jelenti, a vesefunkció romlására gyakorolt konkrét hatása ebben a populációban még nem tisztázott.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a bél-agy kölcsönhatás zavara, ami az amerikaiak több mint 6%-át érinti. A fokozott fizikai aktivitás enyhíti az IBS tüneteit, és összefüggésbe hozható az IBS alacsonyabb előfordulási valószínűségével; a korábbi tanulmányok azonban kis mintán készültek, vagy az önbevalláson alapuló mérések korlátai miatt nem voltak reprezentatívak. Jelen tanulmány célja az volt, hogy vizsgálja a Fitbit-készülékkel rögzített fizikai aktivitási adatok és az IBS előfordulási gyakorisága közötti összefüggéseket.

Az „Ozempic-száj” – valamint az „Ozempic-lehelet” és az „Ozempic-fogak” – felütésű sajtóhírek után a legújabb kutatások lehetséges magyarázatokkal álltak elő, különösen arra vonatkozóan, hogy a GLP-1-gyógyszerek miként késleltetik a gyomor és a belek kiürülését.

Az emfizéma, a gázrekumuláció és a légúti falvastagság CT-vizsgálattal történő kvantitatív értékelése összefügg a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) súlyosságával, illetve a rohamok kockázatával. Stabil COPD esetén a légúti falvastagság összefüggésbe hozható korábbi miokardiális infarktussal. A szívbetegségek gyakran nem kerülnek diagnosztizálásra COPD esetén, a kórházi kezelést igénylő COPD-exacerbációk (ECOPD) után pedig a szívproblémák kockázata magas. A kórházi kezelés alatt elvégzett CT-vizsgálatok segíthetnek az orvosoknak a szívbetegségben szenvedő betegek azonosításában.

Egy több mint 300 páciens adatait lefedő új elemzés szerint azok a fiatalok, akiknél a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) hosszabb ideig a transzplantációra ajánlott szint alatti volt vagy azzal megegyező maradt, nagyobb valószínűséggel részesültek preventív, illetve élő donoros transzplantációban, mint azok, akiknél az alacsony eGFR-érték rövidebb ideig tartott.

A Klebsiella baktériumok az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens, kórházban szerzett fertőzések egyik fő okozói. Egy tanulmány célja az volt, hogy azonosítsa a Klebsiella fertőzés lehetséges kockázati tényezőit a transzplantációt követő első 180 nap során.

Az alacsony jódbevitel a veseátültetésben részesült betegek (KTR) körében a csökkentett túlélési esély egy módosítható kockázati tényezője lehet. Ezért nemek szerinti rétegzéssel végzett elemzéseket hajtottak végre annak vizsgálatára, hogy a nem megfelelő jódbevitel és az alacsony 24 órás vizeletjód-kiválasztás összefügg-e a megnövekedett halálozással.

Az FDA jóváhagyta a linerixibat (Lynavoy, GSK) alkalmazását elsődleges biliaris cholangitiszben (PBC) szenvedő felnőttek kolesztatikus viszketésének kezelésére.

Egy új tanulmány eredményei szerint a szemaglutid alkalmazása a nem artériás elülső ischaemiás optikai neuropátia (NAION) kockázatának kismértékű, de szignifikáns emelkedésével jár.

A randomizált COBRRA-vizsgálat megállapította, hogy az apixaban az akut vénás tromboembólia (VTE) kezelésében csökkentette a vérzés kockázatát a rivaroxabanhoz képest, megerősítve ezzel azokat a megfigyeléses és közvetett jelzéseket, amelyek a hatékonyság romlása nélküli nagyobb biztonságra utaltak.

A dohányzás rendkívül gyakori a pszichózis klinikai szempontból magas kockázatának kitett (CHR-P) emberek körében, és rosszabb klinikai eredményekkel jár. A nagy kiterjedésű agyi kapcsolódási pontokat mind a pszichózissal, mind a dohányzással összefüggésbe hozták. Ugyanakkor az ezek közötti kapcsolat a CHR-P-csoportba tartozó személyek esetében még nem került feltárásra, pedig ez értékes betekintést nyújthatna a két jelenség együttes előfordulásának lehetséges neurobiológiai hátterébe.

Az intenzív osztályon fekvő, kritikus állapotú betegek rendkívül heterogén populációt alkotnak, akiknél az antimikrobiális szerek (antibiotikumok, gombaellenes és vírusellenes szerek) farmakokinetikája (PK) jelentős eltéréseket mutat megnehezítve az optimális adagolási stratégiák kidolgozását. Ez még bonyolultabbá válik azoknál, akik folyamatos vesehelyettesítő terápiában (CRRT) részesülnek, mivel a CRRT jelentősen megváltoztatja a gyógyszer clearance-et. Mindazonáltal számos farmakokinetikai vizsgálat kizárja a CRRT-ben részesülő betegeket, és a meglévő vizsgálatok gyakran szenvednek módszertani korlátoktól és kis mintanagyságtól, ami csökkenti általánosíthatóságukat. Ennek megfelelően továbbra is kritikus hiány mutatkozik a CRRT-ben részesülő intenzív osztályon fekvő betegek számára szóló, megbízható, bizonyítékon alapuló antimikrobiális gyógyszerek adagolási irányelveiben, a nyilvánvaló klinikai szükséglet ellenére.

A több gyógyszerre rezisztens gram-negatív baktériumok globális elterjedése számos új antibiotikum bevezetéséhez vezetett. A kialakuló rezisztencia azonban veszélyezteti ezek hosszú távú hatékonyságát, ami még inkább rávilágít az antibiotikum-stewardship programok (ASP-k) fontosságára. Egy áttekintés összefoglalja a multirezisztens gram-negatív kórokozókkal szemben nemrégiben jóváhagyott antibiotikumok használatát optimalizáló ASP-beavatkozásokra vonatkozó jelenlegi bizonyítékokat, és meghatározza a prioritásokat a végrehajtására.