csontritkulás

Egy retrospektív kohort tanulmány szerint a posztmenopauzális csontritkulás (osteoporosis) miatt csonttörés kockázatának kitett nők több mint egyharmada nem kapott kezelést, a terápiában részesülők több mint fele pedig orális biszfoszfonátokat szedett, ami nem az első vonalbeli ajánlott kezelés. Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Szövetsége / Amerikai Endokrinológiai Kollégium és az Endokrin Társaság jelenlegi, a klinikai gyakorlatra irányuló irányelvei szerint a posztmenopauzális csontritkulásban szenvedő nőket a töréskockázat alapján injekciós osteoanabolikus terápiákkal, mint például a romosozumab, teriparatid vagy abaloparatid, illetve injekciós antireszorpciós szerekkel, például denosumabbal, vagy intravénásan beadott antireszorpciós zoledronsavval ajánlott kezelni.

A mikroműanyagok ma már annyira elterjedtek, hogy isszuk, esszük és be is lélegezzük őket. Ennek eredményeként megjelennek a székletkben, a placentában, a szaporítószervekben és az agyban is. Most pedig ezeket a fosszilis tüzelőanyagokból származó, 5 mm-nél kisebb méretű részecskéket a csontjaink mélyén is megtalálták.

Az amerikai Preventív Szolgáltatások Munkacsoport szerint a csontritkulás szűrése segíthet a csonttörések megelőzésében a 65 éves és idősebb nők, valamint a fiatalabb, menopauzán átesett és fokozott kockázatnak kitett nők esetében.

A fogyókúrás gyógyszerek bejárták a világot, és sok túlsúlyos embernek segítettek. Egyeseknél azonban a jelentős fogyás az izomtömeg elvesztésével is jár, és a csontritkulás fokozott kockázatához vezethet.

A denoszumab hatásának értékelése (i) a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) előfordulási gyakoriságára és a hosszú távú egészségügyi kimenetelre (mikrovaszkuláris [neuropátia, retinopátia, nefropátia] és makrovaszkuláris [kardiovaszkuláris betegség, cerebrovaszkuláris baleset] szövődmények valamint összhalálozás) T2D-s betegeknél, mielőtt az eredményeket metaanalízis segítségével korábbi tanulmányokkal kombinálnák.

A csontritkulás miatt bekövetkezett első csonttörés két-háromszorosára növeli a következő törés kockázatát. Idős korban a combnyaktörés különösen veszélyes, így kiemelt jelentőségű a csontritkulás (oszteoporózis) időbeni felismerése és kezelése, hiszen kitartó gyógyszeres terápiával teljesen meggyógyítható.

A menopauza előtti idiopátiás csontritkulásban szenvedő nőknél a teriparatid és a denosumab egymást követő alkalmazása utáni biszfoszfonát kezeléssel a csont ásványi sűrűsége (BMD) a denosumab abbahagyását követő első évben megmaradt, egy 2. fázisú vizsgálat kicsi, nem randomizált kiterjesztésének eredményei szerint.

Összetett csontkultúrán modellezték a dohányfüst, illetve a hevített dohány-aeroszol molekuláris hatásait. Az eredmények a csontritkuláshoz vezető folyamatok vonatkozásában alátámasztani látszanak azt a feltevést, hogy a cigaretta füstmentes alternatívájaként a dohányhevítő rendszer használata potenciálisan csökkentheti a dohányzással járó egészségügyi kockázatot.