házasság

Albert Camus, az 1957-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia író nemcsak műveiben, hanem magánéletében is a szabadság eszményét követte – gyakran a hűség rovására. Tragikus halála 1960 januárjában következett be: barátja, Michel Gallimard luxusautójával tartott Párizs felé, amikor Villeblevin közelében a jármű nagy sebességnél megcsúszott és egy fának csapódott. Camus azonnal életét vesztette, Gallimard néhány nappal később halt meg, míg az autó másik két utasa túlélte a balesetet. A haláleset körülményei később összeesküvés-elméleteket is szültek, egyesek szovjet titkosszolgálati beavatkozást sejtettek a háttérben.

Ernest Hemingway, a XX. század egyik legismertebb írója, életében négy nővel kötött házasságot, miközben szoros, sajátos és gyakran ellentmondásos viszonyt ápolt a nőkkel. Bár szerelmes természetű volt, kapcsolatai jellemzően addig tartottak, amíg inspirációt merített belőlük műveihez. Barátai szerint minden nagy regényéhez új szerelmet keresett, és elvárta, hogy korábbi feleségei támogassák egymást, valamint nyújtsanak neki lelki támaszt. Hemingway élete és szerelmi szokásai gyermekkori élményeiből is eredeztethetők: domináns anyja és gyenge apja hatása érződött rajta, és félt attól, hogy egy nő uralkodni akar rajta, ezért gyakran váltott feleséget. Emellett erőteljesen hódolt a tradicionális, férfias örömöknek: boksz, bikaviadalok, vadászat, szivar és ital, valamint a női társaság iránti szenvedély végigkísérte életét.

Az esküvői ceremónia végeztével, az ajándékok begyűjtése és az esküvői torta elmajszolása után a pár végre megkezdheti közös életét. Ám nem mindenki elégszik meg ennyivel, és a világ egyes tájain úgy gondolják, a házasság szilárd megalapozásához, különleges rituálékra van szükség.

A házasságot gyakran összefüggésbe hozzák a jobb egészségi állapottal és a hosszabb élettel, de a családi állapot és a demencia kockázata közti kapcsolat továbbra is ellentmondásos.

A középkor utáni Európában (a 16. századtól a 18. századig) a patriarchális család vált megszilárdult normává. Ebben a kontextusban a házasságkötés nagyon fontos társadalmi stratégia volt a család, a származás és a közösség fenntartása szempontjából.

Az egészséges házasságnak biztonságot kell nyújtania. Ez nem a konfliktusok hiányát vagy azt jelenti, hogy mindig jókedvűek legyünk. Az a lényeg, hogy a stresszes pillanatokat, a mindennapi érzelmi élményeket vagy a jelentősebb életeseményeket hogyan kezeljük.

Jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan. A legtöbb házasulandó ember örökre tervez szíve választottjával, ám sajnos nem ritka, amikor az élet közbeszól. Manapság igen gyakoriak a válások, melyek többsége menthető lenne, de sokszor túl későn kapnak észbe a felek, amikor már tényleg nehéz visszacsinálni a dolgokat.