magány

A magány (a kapcsolódás hiányának szubjektív érzése) és a társadalmi elszigeteltség (a kapcsolatok számának vagy másokkal való érintkezésnek objektív hiánya) gyakori jelenség az élet végén, és káros hatással lehet az életminőségre. A tünetek, valamint az élet végi magány és a társadalmi elszigeteltség közötti összefüggés vizsgálata segíthet a célzott beavatkozások kidolgozásában.

Az emberi magány nem csupán egy kellemetlen érzés: fájdalmas, szubjektív élmény, amely akkor alakul ki, ha nem érzünk elegendő társas kapcsolatot vagy tartalmas kötődést másokkal. A magány hosszú távon összefügg a depresszióval, gyulladással, szív- és érrendszeri betegségekkel, sőt anyagcsere-zavarokkal is – ezért pszichológusok és orvosok egyre nagyobb figyelmet fordítanak azokra a mindennapi tényezőkre, amelyek enyhíthetik ezt az állapotot.

Egyre többen beszélnek „barátság-recesszióról”: arról az életszakaszról, amikor a közeli férfibarátságok száma a mélypontra zuhan. De miért távolodnak el egymástól a középkorú férfiak, és mi segíthetne újra közelebb hozni őket?

A 21. század egyik legjelentősebb problémája az elmagányosodás. Idősek és fiatalok világszerte egyaránt küzdenek a magánnyal, és érdekes belegondolni, hogy a mai modern kor és technikai vívmányai miatt pont az ellenkezőjét gondolnánk, de mégis, sosem volt az ember annyira magányos mint ma. A magánynak viszont nem csak mentális, de egészségügyi hátulütői is vannak.