ókori Róma

Az ókori Róma első császárairól máig él a kép, amely szerint kegyetlen, erkölcstelen és sokszor őrült uralkodók voltak. Ennek egyik legfontosabb forrása Suetonius, aki a Kr. u. 2. század elején írta meg a 12 Caesar életrajzát. Tom Holland történész szerint azonban a híres történeteket nem feltétlenül érdemes szó szerint értelmezni: a római társadalom egészen másképp tekintett a hatalomra, az erkölcsre és a botrányos viselkedésre, mint a mai ember.

A nap- és holdfogyatkozások ma már jól ismert csillagászati jelenségek, az ókori Rómában azonban egészen más jelentést tulajdonítottak nekik. Bár a művelt réteg tisztában volt azzal, hogy a fogyatkozások természetes okok miatt következnek be, a legtöbb ember és a politikai vezetők is gyakran isteni jelként, figyelmeztetésként vagy baljós ómenként tekintettek rájuk. A The Conversation cikke szerint a tudományos ismeretek és a vallási, illetve politikai értelmezések évszázadokon át egymás mellett léteztek a római társadalomban.

Egy új tanulmány szerint egy 1800 éves, a római kori Britanniából származó csontvázon talált harapásnyomok arra utalnak, hogy egy gladiátort egy nagymacska, valószínűleg oroszlán marcangolt halálra.

Az olaszországi Riminiben véletlenül felfedezett sebészház és a benne található kampók, szikék és mozsarak tovább bővítik az ókori orvoslásról szóló ismereteinket.