orális antikoagulánsok

Az intrakraniális vérzés (ICH) közelmúltbeli epizódjával járó, pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél az orális antikoagulánsok alkalmazása jelentősen csökkentette a nem kívánatos klinikai eseményeket - elsősorban az ischaemiás stroke/szisztémás thromboembólia kockázatának csökkenése miatt -, de a kiújuló ICH fokozott kockázata mellett.

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően.

A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb ritmuszavar; 2010-ben az Amerikai Egyesült Államokban 5,2 millió embert érintett. A PF alapvető rizikófaktora a rokkantságot okozó vagy a halálos kimenetelű stroke és a szisztémás embolizáció kialakulásának.

A cikk szerzői a pitvarfibrilláló betegek orális antikoaguláns (OAC) terápiájának megválasztásával kapcsolatos trendeket, illetve ezek demográfiai és klinikai paraméterekkel való összefüggését vizsgálták.

A nem-valvuláris pitvarfibrilláció (PF) prevalenciája az életkorral nő, az USA-ban a PF miatt kezelt 3-5 millióbeteg 80%-a 65 éves vagy annál idősebb. A PF fennállása ötszörösére emeli a stroke kockázatát.

Az orális antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban.

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta.

Jelen vizsgálatban 4 nagy amerikai gyógyszerfelírási adatbázis összesített elemzésére került sor...