radiológia

Az akut súlyos fekélyes vastagbélgyulladás miatt kórházba került, intravénás kortikoszteroidokkal kezelt gyermekek esetében a bél ultrahang (IUS) paraméterei, például a vastagbélfal vastagsága (CWT), összefüggésbe hozhatók voltak az intravénás kortikoszteroidokra adott nem megfelelő válasszal, amit a kezelés módosításának szükségessége jelzett.

Az emlőbimbó-udvar komplex (NAC) érintettségének pontos, műtét előtti értékelése kritikus fontosságú az emlődaganatos betegek műtéti tervezésében. Míg a mágneses rezonancia (MRI) a NAC értékelésének bevett módszere, a kontrasztanyagos mammográfia (CEM) potenciális alternatívaként jelent meg. Ez a tanulmány a CEM és az MRI diagnosztikai teljesítményét kívánja összehasonlítani a NAC érintettségének előrejelzésében valós körülmények között, a szövettani vizsgálatot referencia standardként használva.

A vese mikrovaszkuláris rendszerét megbízhatóan kvantifikálták az autoszomális domináns policisztás vesebetegség korai stádiumában, ultranagy felbontású ultrahangos lokalizációs mikroszkópiával. A mikrovaszkuláris paraméterek korreláltak a szerkezeti és funkcionális indexekkel, ígéretes biomarkereknek bizonyulva a nem cisztás parenchima értékelésében. A mikrovaszkuláris paraméterek felhasználhatók a betegség súlyosságának értékelésére és a progresszió monitorozására, a megbetegedés korai stádiumától kezdve.

A magánszektort tekintve egyre népszerűbbé válnak a teljes testre kiterjedő MRI- és CT-vizsgálatok az Egyesült Királyságban, ahol a megbetegedések korai felismerésének, illetve a nyugalom megőrzésének eszközeként hirdetik őket. A növekvő kereslet azonban újabb nyomást gyakorol az orvosokra, mivel sokan, akik a magánszektorban vesznek részt ezeken a szűréseken, az állami egészségügyi szolgálathoz (NHS) fordulnak az eredmények értelmezése, valamint a szükséges intézkedések meghozatala érdekében.

Milyen sérülés látható az angiogramon? Forrás: Figure1.

Életveszélyes állapotot mutat az angiográfiás vizsgálat Forrás: Figure1.

Egy aktív megfigyelés alatt tartott, prosztata daganatban szenvedő amerikai veteránokból álló kohortban a negatív multiparametrikus MRI 75%-os negatív prediktív értéket mutatott a 2. vagy súlyosabb stádiumú betegség kizárására a megerősítő biopszia során, és 77%-os értéket a megfigyelési biopszia során, ami azt jelzi, hogy az MRI önmagában a klinikailag számottevő daganatos megbetegedések jelentős részét nem észlelte.

Egyes vesetumorok mind a kontrasztos CT (CE-CT), mind a kontrasztos MRI (CE-MRI) után is meghatározatlanok maradnak, és nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy cisztás vagy szilárd szerkezetűek, ami problémát jelent a betegek kezelése során. Egy cikk célja a kontrasztos ultrahang (CEUS) diagnosztikai teljesítményének értékelése volt a meghatározhatatlan vesetumorok jellemzésében ebben a konkrét kontextusban.

A szerzők egy átfogó munkafolyamatot dolgoztak ki a nem ischaemiás dilatatív kardiomiopátiában szenvedő betegek hirtelen szívhalál kockázatának szív MRI-alapú értékelésére, aminek célja az egyénre szabott prognosztikai értékelés javítása volt.

A súlyos COVID-19-et túlélő betegeknél gyakran egy évnél tovább is fennállnak radiológiai rendellenességek. A COVID-19 hosszú távú kimeneteléről összességében kevés adat áll rendelkezésre. Egy több etnikumú, longitudinális kohorsz foglalkozott a COVID-19-fertőzés után 3 évvel, a COVID-19 utáni, fibrózis-szerű rendellenességekkel összefüggő klinikai tényezők azonosításával, a radiológiai elváltozások progressziójának leírásával, valamint a fibrózis-szerű rendellenességeket mutató résztvevők tüdőparenchymájának szövettani leírásával.

A fej- és nyaki daganatok (HNC) a dermatomyositisben (DM) szenvedő betegek egy kis, de elkülönülő alcsoportjában fordultak elő egy retrospektív vizsgálatban, ami azt is megállapította, hogy a legtöbb esetben myositis és nyaki terimék jelentkeztek.

Egy vizsgálat azt elemezte, hogy egy kereskedelmi forgalomban kapható mesterséges intelligencia (MI) mammográfiás algoritmus diagnosztikai teljesítménye vajon különbözik-e az emlőszintű és az elváltozás-szintű értelmezések között, a teljesítményt összehasonlítva erre specializált humán értékeléssel.

A transzabdominális ultrahang (TAUS) 85,7%-os detektálási arányt mutat cisztás hasnyálmirigy-elváltozásoknál, amit az endoszkópos ultrahang (EUS) esetében is megfigyeltek; a BMI, illetve az elváltozás mérete azonban jelentősen befolyásolta a felismerést.