reumatológia

A szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő nők körében az antifoszfolipid antitestek (aPL-ek) jelenléte a kedvezőtlen terhességi kimenetelek nagyobb valószínűségével járnak együtt, mint az aPL-ekkel nem rendelkezőknél.

Egészséges, élő vesedonoroknál a napi 300 mg allopurinol 9 hónapon át történő alkalmazása jelentősen csökkentette a húgysavszintet, de nem befolyásolta a bal kamrai tömeget, a vérnyomást vagy az inzulinérzékenységet. Emellett nemkívánatos események gyakrabban fordultak elő az allopurinol-, mint a placebo-csoportban.

Az FDA jóváhagyta a brepocitinib (Lisraya) orális, szelektív tirozin-kináz-2 (TYK2)–JAK1-gátló készítményt a dermatomiozitiszben szenvedő felnőttek kezelésére.

A Janus-kináz-gátló (JAK-gátló) kezelés elhalasztása a rekombináns zoster-vakcina (RZV) adagjainak befejezéséig fokozott korai antitestválaszokat eredményezett a reumathoid arthritisben (RA) szenvedő betegeknél, míg az azonnali kezelés az ízületi gyulladás tüneteinek korábbi enyhüléséhez vezetett. 12 hét elteltével az antitestválaszok a két időzítési stratégia esetében hasonlóak voltak.

Noha a dohányzás a reumás ízületi gyulladás, a Crohn-betegség és a szisztémás lupus erythematosus esetében jól ismert, a szisztémás gyulladást előidéző tényező, olyan betegségekben azonban, mint a fekélyes vastagbélgyulladás, a Behçet-kór és a Parkinson-kór, védőhatásra utaló jeleket mutat. Ez a kettősség abból adódik, hogy a dohányfüst egyaránt kiválthat gyulladást elősegítő, illetve gyulladáscsökkentő folyamatokat – magyarázta dr. Edoardo Simoncelli, az olasz reumatológus, az Európai Reumatológiai Egyesületek Szövetsége (EULAR) 2026. évi éves konferenciáján tartott előadásában.

Egy retrospektív, eset-kontroll vizsgálat olyan betegeket összegzett, akiket különböző autoimmun betegségek miatt legalább hat hónapig adalimumabbal kezeltek, és akiknél 2005. júniustól 2024. májusig adalimumab-szintet és/vagy anti-adalimumab antitestet (AAA) vizsgáltak. A vizsgálat során demográfiai adatokat, szemészeti érintettséget, valamint korábbi és egyidejű kezeléseket is rögzítettek. Ezt követően egyváltozós és többváltozós logisztikai regressziós elemzéseket végeztek az AAA kialakulásával összefüggő tényezők azonosítása érdekében. Fő kimeneteli mutatók voltak az AAA és a szemgyulladás közötti összefüggés, valamint az AAA-pozitív betegek aránya a vizsgálati kohorszban.

A vizsgálat célja a rekombináns zoster-vakcina (RZV) biztonságosságának és immunogenitásának értékelése volt abataceptet szedő rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek esetében.

Franciaországból származó új adatok szerint az asztma és más atópiás állapotok felgyorsíthatják az osteoarthritis (OA) progresszióját és növelhetik az ízületi protézis beültetésének valószínűségét, ami a 2-es típusú gyulladás és az ízületi degeneráció közötti lehetséges összefüggésre utal.

A vesetranszplantáción átesett betegeknél magas a kedvezőtlen események, egyebek mellett a csonttörések kockázata. Az átültetés utáni törések aránya a jelentések szerint nagy eltéréseket mutat, és az idő múlásával változhat. Ezeknek a töréseknek a következményeit még nem vizsgálták meg kellőképpen. Jelen tanulmány a vesetranszplantáció utáni törések kockázatát és prognózisát vizsgálta napjainkban.

A kutatók négy különböző napi fizikai aktivitási mintát azonosítottak a térdízületi osteoarthritisben (OA) szenvedő vagy kockázatának kitett felnőttek körében. A reggeli és esti alacsonyabb aktivitás körülbelül kétszeresére növelte a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát.

A biológiai terápiák jelentős áttörést hoztak a pikkelysömör kezelésében. Ígéretesek az interleukin-17- (IL-17-) és IL-23-gátlók, amelyek alkalmazásával a betegek akár 90%-ánál elérhető a tünetmentes bőr. Úgy tűnik, hogy az IL-23-at gátló terápiás beavatkozások hatása a gyógyszeres kezelés befejezése után is fennállhat, és a terápia túlmutathat a psoriasis tüneti kezelésén. Ezek a kezelések a betegségkontroll mellett a betegségmódosítás lehetőségét is magukban hordozzák.

Egy randomizált, kontrollált vizsgálat új adatai szerint a tocilizumab (TCZ) hatékonyabbnak tűnik a metotrexátnál (MTX) az óriássejtes arteritisz (GCA) remissziójának fenntartásában és a visszaesés megelőzésében 52 hét után.

Egy retrospektív kohort tanulmány szerint a posztmenopauzális csontritkulás (osteoporosis) miatt csonttörés kockázatának kitett nők több mint egyharmada nem kapott kezelést, a terápiában részesülők több mint fele pedig orális biszfoszfonátokat szedett, ami nem az első vonalbeli ajánlott kezelés. Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Szövetsége / Amerikai Endokrinológiai Kollégium és az Endokrin Társaság jelenlegi, a klinikai gyakorlatra irányuló irányelvei szerint a posztmenopauzális csontritkulásban szenvedő nőket a töréskockázat alapján injekciós osteoanabolikus terápiákkal, mint például a romosozumab, teriparatid vagy abaloparatid, illetve injekciós antireszorpciós szerekkel, például denosumabbal, vagy intravénásan beadott antireszorpciós zoledronsavval ajánlott kezelni.