reumatológia

A reumatoid artritiszes (RA) betegeknél fokozott a kardiovaszkuláris betegségek, köztük a pitvarfibrilláció (AF) kockázata, de az RA hatása az iszkémiás stroke kockázatára a pitvarfibrilláció kapcsán továbbra sem ismert. Egy vizsglat értékelte, hogy a pitvarfibrilláció diagnózisát követően az iszkémiás stroke kockázata tovább emelkedik-e az RA-s betegek körében a nem RA-s betegekhez képest.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.

A denoszumab hatásának értékelése (i) a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) előfordulási gyakoriságára és a hosszú távú egészségügyi kimenetelre (mikrovaszkuláris [neuropátia, retinopátia, nefropátia] és makrovaszkuláris [kardiovaszkuláris betegség, cerebrovaszkuláris baleset] szövődmények valamint összhalálozás) T2D-s betegeknél, mielőtt az eredményeket metaanalízis segítségével korábbi tanulmányokkal kombinálnák.

A Janus-kináz-gátlók (JAKi) hatékony terápiás lehetőséget biztosítanak a reumatoid artritisz (RA) kezelésére. A biztonságosságukkal kapcsolatos aggodalmak azonban bizonyos „veszélyeztetett” betegcsoportok esetében azt eredményezték, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2023 januárjában kockázatminimalizáló intézkedéseket vezetett be, amelyek a JAKi felírását bizonyos betegek alcsoportjaira korlátozzák, hacsak nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva.

A dermatomyositis (DM) gyakori szövődménye, az interstitiális tüdőbetegség (ILD) a DM-es betegek mintegy 23%-át érinti Észak-Amerikában. A metotrexát (MTX) a DM első vonalbeli szerének számít, de a reumatoid artritiszben (RA) szenvedő populáció 0,3-11,6%-ánál tüdőgyulladással és tüdőfibrózissal jár. A klinikusok habozhatnak a MTX alkalmazásával kapcsolatban a DM számára, mivel a tüdőtoxicitás miatt aggódnak, ebben a veszélyeztetett populációban.

A jövő reumatológusa olyan betegeket fog látni, akiket mesterséges intelligencia (AI) révén, távoli kitelepüléseken elhelyezett ultrahangos szkennerek adatai, illetve az orvos által megadott algoritmusok felhasználásával értékeltek és triázsoltak. A praxisokat széles körben az AI fogja támogatni, ami átvizsgálja a kórlapokat, jegyzeteket készít, kezeli az előzetes engedélyeket és egészségbiztosítási kérdéseket, segít a korábbi diagnózisok felállításában, klinikai vizsgálatokhoz kutat fel betegeket, és talán még egyéb, optimális terápiát is javasol egyes betegek számára.

Az egészségügyi állapotok kezelésében elért előrelépések ritkán jelennek meg egyenes vonalban. Gyakran az előrelépés megáll aztán újra megjelenik, és ez alól a cutan lupus és a dermatomyositis (DeM)  kezelésére szolgáló terápiák sem jelentenek kivételt.

Korábbi kutatások megállapították, hogy a vegetáriánus étrend alacsonyabb csontsűrűséggel és a csonttörések magasabb kockázatával jár együtt, de ezek a vizsgálatok nem tettek különbséget a növényi eredetű élelmiszerek minősége között.

Az elhízás és a cukorbetegség növeli a szövődmények kockázatát az olyan ízületi műtétek után, mint a teljes csípőprotézis, de segíthet-e a szemaglutid és a rokon gyógyszerek?

Az egészségügyi állapotok kezelésében elért előrelépések ritkán jelennek meg egyenes vonalban. Gyakran az előrelépés megáll aztán újra megjelenik, és ez alól a cutan lupus és a dermatomyositis (DeM) kezelésére szolgáló terápiák sem jelentenek kivételt.

A hipogonadizmusban szenvedő férfiak tesztoszteron-kezelése javítja a csontsűrűséget és annak minőségét, de kellően nagyszámú mintára és kellően hosszú időtartamú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen határozni a tesztoszteronnak a törések előfordulására gyakorolt hatását.

Egy országos, népesség-alapú retrospektív kohorsz vizsgálat a norvég arthritis-regiszterben szereplő, gyulladásos izületi betegségben szenvedő férfi betegeket (n = 10.865) a születési év és a lakóhely szerinti megye alapján 1:5 arányban párosította az országos népesség-nyilvántartásból származó, gyulladásos izületi betegségben nem szenvedő férfiakkal (n = 54.325). A születési adatokat a norvégiai orvosi születési nyilvántartásból nyerték. Összehasonlították az egy férfira jutó gyermekek átlagos számát és a gyermektelen férfiak arányát, valamint elemezték az életkor és a diagnózis évének hatását.