reumatológia

A 2000-es években megjelent számos esetjelentés azt jelezte, hogy a demyelinizáclós betegségek súlyos mellékhatásként jelentkezhetnek a TNF-alfa-gátlók (TNF-α-gátló) kezelését követően. A biológiai terápiás regiszterekből származó kezdeti adatok azonban nem tudták ezt kellően tisztázni.

A vizeletbiomarkerek egy panelje a proteinúria mérésénél jobban megjósolhatja, hogy mely lupus-nephritisben szenvedő beteg reagál a kezelésre, derül ki a szisztémás lupus erythematosusról szóló nemzetközi kongresszuson tartott előadásból.

A tartósan alkalmazott csontritkulás elleni gyógyszerek a törést követően csökkenő halálozási kockázatot eredményeznek - derül ki az új adatokból.

Az állami egészségbiztosítási programokban az előzetes engedélyezés egyszerűsítésére vonatkozó új szabályoknak foglalkozniuk kell a lépcsőzetes terápiás irányelvekkel, és 24 órás jóváhagyási folyamatot kell előírniuk a sürgős kérelmekhez, az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) új észrevételei szerint.

A hidroxiklorokint minden szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegnek ajánlják, és gyakran alkalmazzák más gyulladásos állapotok esetén is, de hosszú távú mellékhatásként látást veszélyeztető retinopátia a kezelés során előfordulhat.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonysága és biztonságossága a trombotikus antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek esetében továbbra is ellentmondásos.

Az interleukin (IL)-6-nak a gyulladásos válaszban betöltött szerepe miatt nagy jelentősége van a rheumatoid arthritis (RA) patogenezisében. A RA-ban alkalmazott jelenlegi IL-6-irányított terápiák, nevezetesen a sarilumab és a tocilizumab, a receptort célozzák.

Az Omikron BA.1 és BA.2 elleni neutralizáló képesség szintje a harmadik COVID-19 vakcinázást követően a szüneteltetett vagy folyamatos metotrexát (MTX) terápiában részesülő betegeknél nem egyértelmű.

A vas túlterheléssel - szérumferritin > 1000 µg/L vagy hemokromatózis vagy thalassémia diagnózissal - rendelkező betegeknél 60%-kal nagyobb valószínűséggel fordult elő csontritkulás egy maximum 10 éves követés során, mint az ennek megfelelő kontrollbetegeknél, egy nagy vizsgálatban.

Korábbi kutatások a magas húgysav-szintet a túlzott zsírtartalommal, az alacsony húgysav-szintet pedig a vázizomzat tömegének csökkenésével hozták összefüggésbe. Az epidemiológiai vizsgálatok U-alakú kapcsolatot mutattak ki a húgysavszint és a halálozás között, ami arra utal, hogy a nagyon magas és a nagyon alacsony húgysavszint is káros lehet.

Ez a narratív áttekintés a reumatológus szakorvosok szerepére összpontosít a beazonosított reumatikus betegség nélküli interstitiális tüdőbetegségben (’interstitial lung disease’; ILD) szenvedő betegek értékelését illetően, és ismerteti az IPAF (interstitialis pneumonia autoimmun jelleggel) jelenlegi klasszifikációs kritériumait, valamint felvázolja az IPAF patho-biológiájával, természetes kórtörténetével, prognózisával és kezelésével kapcsolatos ismereteket. Végezetül a cikk kitér az ismeretbeli hiányosságokra és a jövőbeli kutatási lehetőségekre.

Egy retrospektív kutatás nem talált növekvő kockázatot a betegség fellángolására azoknál az immunmediált gyulladásos betegségekben (IMID) szenvedő betegeknél, akik rekombináns zoster vakcinát (RZV) kaptak.

A köszvényben szenvedő betegek esetében a kedvezőbb kimenetelek a húgysavszintek ellenőrzéséhez köthetők; ugyanakkor, az Egyesült Királyságban jelenleg a betegek kevesebb, mint 40%-ának kínálnak urátcsökkentő kezelést, és azt is jellemzően titrálás nélkül.