tánc

A 19. század végén a Ghost Dance (szellemtánc) mozgalom egy spiritualitáson alapuló remény hullámát hozta el a nyugati síkságok indián törzsei számára. A vallási jellegű tánc és éneklés, amelyet visionárius vezetők – köztük Wovoka – hirdettek, azt ígérte, hogy a tánc által visszatérnek az ősök, a vadon élő bölények újból elszaporodnak, és elűzik a fehér telepeseket, visszaállítva a hagyományos indián életmódot és boldogságot.

Amerikai antropológusok a dél-amerikai aché törzset vizsgálták és kiderült, a népcsoport északi ága soha nem énekel vagy táncol a csecsemőknek. Más módszerekhez nyúlnak, ha meg akarják őket nyugtatni.

Hogy a féktelen zene és a vad tánc képes az emberből kiűzni az átvitt értelemben vett gonoszt, azt egy jól sikerült koncert után mindannyian érezhettük már. A ritmus tisztító, felemelő erejétől újjászületünk, a szívbemarkoló ének felold bennünk valamit. Nincsenek ezzel máshogy a mediterrán Dél-Olaszországban sem, ahol a pizzica, vagyis a sirató- és szerelmes dalok műfaját speciális történettel fűszerezte meg a folklór.