tüdőgyulladás

Egy nemzetközi, 3. fázisú vizsgálatban az imipenem-cilastatin-relebaktám nem bizonyult rosszabbnak a piperacillin-tazobaktámnál a kórházban szerzett bakteriális tüdőgyulladásban (HABP) vagy lélegeztetőgéppel összefüggésben kialakult bakteriális tüdőgyulladásban (VABP) szenvedő, kritikus állapotú betegek kezelésében, hasonló biztonságossági profil mellett.

Bár a legtöbb gyermekkori tüdőgyulladás esetében vírusos etiológia mutatható ki, az antibiotikum kezelés gyakori. Nem ismert azonban az antibiotikumok hatékonysága járóbeteg-ellátásban a tüdőgyulladással diagnosztizált gyermekek esetében. Egy vizsgálat célja az volt, hogy a tüdőgyulladással diagnosztizált, orális antibiotikummal kezelt és nem kezelt gyermekek betegség kimenetelét összehasonlítsa.

Az antipszichotikus gyógyszereket (különösen a klozapint) megfigyelésen alapuló vizsgálatok során összefüggésbe hozták a tüdőgyulladással. Az antipszichotikum-használat és az esetleges tüdőgyulladás közötti összefüggéseket vizsgáló tanulmányok ellenére továbbra sem világos, hogy az antipszichotikum alkalmazása milyen mértékben jár együtt a tüdőgyulladás fokozott kockázatával, hogy léteznek-e dózis-reakció összefüggések, és hogy mely hatóanyagok köthetők leginkább az esetleges tüdőgyulladáshoz.

Egy randomizált kontroll vizsgálatba több mint 200.000, nem életveszélyes tüdőgyulladásban vagy húgyúti fertőzésben (UTI) szenvedő felnőtt beteget vontak be 59 kórházból országszerte.

A WHO adatokat kért Kínától, aki szerint az influenza és más ismert kórokozók a tettesek a betegségekért.

A 2019. évi koronavírusos megbetegedés első eseteit hivatalosan 2020. január végén erősítették meg Németországban és európai szomszédjaiban.

Nem világos, hogy a glükokortikoidok gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatása csökkenti-e a súlyos, közösségben szerzett tüdőgyulladásban szenvedő betegek mortalitását.