urológia-andrológia-uroonkológia
Prosztatarák XIII. – diagnosztika
A prosztatarák diagnosztikája időrendileg két lényegesen eltérő szakaszra osztható. Az első szakaszban a fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások során felmerülő prosztatarákot kórszövettani vizsgálattal igazoljuk. A második szakaszban pedig a betegség súlyosságát, kiterjedését határozzuk meg, azaz stádium meghatározást (staging) végzünk.
Prosztatarák XII. – Ultrahang diagnosztika
A prosztata betegségeiben, így a prosztatarák diagnosztikájában is nagy segítség az ultrahang vizsgálat. A dülmirigy elhelyezkedéséből következően a vizsgálatot két irányból is elvégezhetjük. Egyrészt hasfalon keresztül, másrészt transzrektálisan.
Prosztatarák XI. – Rektális digitális vizsgálat
A képalkotó eljárások és a PSA vizsgálat elterjedése előtti érában a prosztata vizsgálatának egyetlen módja a rektális digitális vizsgálat (RDV) volt.
Prosztatarák X. – PCA3 (2. rész)
A PCA3 teszt elvégzése a páciens vizeletéből történik, pontosabban a páciens vizeletében található prosztata sejtekből.
Prosztatarák IX. – PCA3 (1. rész)
A prosztatarák sajátsága, hogy a riasztó, a beteget az orvoshoz mozgósító tünetek, illetve a prosztatarákra utaló, daganat specifikus tünetek a betegség előrehaladott stádiumaiban jelentkeznek. Ilyenkor kuratív kezelésre (radikális prosztatektómia, sugárkezelés) sajnos nincs lehetőség.
Az urológiai diagnosztika és a húgyúti infekciók (UTI) - SZFTP
Budapest, Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum - 2010. március 24-26.
Prosztatarák VIII. – tünetek (2. rész)
A lokálisan előrehaladott prosztatarák a vizelési panaszokon, általános tüneteken kívül, a környező érképletek, nyirokutak, idegek, szervek kompressziója vagy infiltációja révén súlyos következményekkel járhat.
Prosztatarák VII. – tünetek (1. rész)
Más szervek tumoraihoz hasonlóan a prosztatarák korai stádiumban szinte semmilyen tünetet nem okoz a betegnek. A tumor progressziójával megjelennek az első tünetek, ám leggyakrabban ezek sem specifikusak prosztatarákra.
Prosztatarák VI. – PSA (3. rész)
A prosztata specifikus antigén a prosztatarák szűrésén és diagnosztikáján kívül a betegség követésben is fontos szerepet játszik. Az alacsony kockázatú prosztatarák viselkedése lehetővé teszi, hogy invazív, a beteg életminőségét rontó, szövődmények kockázatával járó kezelések helyett a beteg aktív megfigyelését (wait and see, watchfull waiting) végezzük.
Prosztatarák V. – PSA (2. rész)
A PSA önmagában nem elég a prosztatarák igazolására, sőt a prosztata biopszia szükségességét sem tudjuk eldönteni pusztán a PSA szérumszintjének ismeretével. A specificitás és szenzitivitás javítása érdekében a klinikai gyakorlatban számos PSA modalitást vizsgálhatunk. Ezek segítségével csökkenthetjük az álnegatív és álpozitív esetek számát.
A javuló termékenységre vonatkozó mutatók varicocele műtéten átesett fiatal felnőttek körében
Vizsgálatunk célja az volt, hogy varicolectomia után meghatározzuk a javuló termékenységi mutatókkal összefüggő hormonális vagy biokémiai markereket – különös tekintettel a nitrogén-oxidra - olyan, klinikailag tapintható bal oldali varicocelével rendelkező betegekben, akik esetében nem szerepelt infertilitás a kórelőzményben.
Prosztatarák IV. – PSA (1. rész)
A prosztata specifikus antigén a prosztata acináris és duktális mirigyhámsejtjei által termelt kallikrein csoportba tartozó szerin proteáz. Az ejakulátum elfolyósodásáért felelős, ezzel elősegíti a spermiumok mozgását, megkönnyíti a fogamzást. Először 1971-ben mutatták ki az ondóból. A szérumban is kimutatható, szabad és alfa1-antikimotripszinnel (ACT) vagy macroglobulinnal (MG) kötött formában kering. Prosztatarák fennállása esetén általában emelkedett a szérumszintje. Felfedezése forradalmasította a prosztatarák szűrését, diagnosztikáját és követését.
A medencefenék izmait erősítő gyakorlatok segíthetnek a vizelettartási problémák megoldásában
A Rush Egyetem Klinikai Központjának kutatói szerint a medencefenék izmait erősítő gyakorlatok végzése, valamint ehhez kapcsolódó egészségneveléssel segíteni lehet a vizelettartási problémáktól szenvedő idősebb nőkön.