A sürgősségi vizsgálatok kb. 1-3%-ra ájulás miatt kerül sor. Míg az esetek többsége nem vezethető vissza súlyos okokra, a collapsus néha potenciálisan életveszélyes betegség, pl. arrhythmia, vagy szívritmuszavar tünete lehet. Ennek ellenére a sürgősségi orvos kezében nincs olyan eszköz, amelynek segítségével ezt megállapíthatná.
Egy új kutatás eredménye arra utal, hogy a sztatinterápia a gyulladásos bélbetegség (IBD) kialakulásának kockázatcsökkenésével jár. A kockázatcsökkentő hatás főként idősebb betegek Crohn-betegségének kialakulása kapcsán érvényesül.
Az amerikai Országos Tudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémia (National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine) részlegeként működő Orvostudományi Intézet (Institute of Medicine, IOM) részletes beszámolóban tette közzé az ambuláns betegek diagnózisa során 2015-ben elkövetett hibákat. Ez alapján évente átlagosan a diagnózisok 5%-ában, azaz minden 20. beteg vizsgálatakor fordul elő valamilyen hiba, amelyek az esetek felében a betegre nézve akár veszélyes is lehet.
A cukorbetegségek mintegy 5 százalékát kitevő 1-es típusú diabétesz kialakulásában több tényező is szerepet játszik, és ezek egyike lehet a különféle baktériumok inaktív T-sejtekre gyakorolt hatása: a Cardiff Egyetem kutatói kimutatták, hogy a kórokozók olyan módon aktiválhatják az egészséges sejtekre egyébként ártalmatlan T-sejteket, hogy azok végül elpusztítják a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit.
Az USA-ban a túlzott sófogyasztás mára jelentős egészségügyi problémává vált. Számos tanulmány hangoztatja, hogy a túlzott sófogyasztás sok súlyos megbetegedés, többek közt a szívbetegségek és a stroke kockázatát növeli, ezért csökkenteni kellene a napi sófogyasztás javasolt mértékét. De vajon mi az a mennyiség, amikor a só már túl sok a szervezetünknek?
A PRAIRI vizsgálat eredményei alapján már egyetlen anti-CD20 antitest rituximab (Rituxan, Genentech, Inc) infúzió is képes akár egy évvel késleltetni a rheumatoid arthritis megjelenését a veszélyeztetetteteknél.
Évek óta ismert, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulásában egyaránt szerepet játszik a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek csökkent inzulintermelése, az inzulinrezisztencia, valamint a máj megnövekedett glükóztermelése, az utóbbi időben pedig az inkretinhormonok, így a glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) és a glükózfüggő inzulinotróp polipeptid (GIP) cukorbetegségben játszott szerepe is egyre inkább tisztázódik.
A születést követő napon a fiú csecsemőnél a következő tüneteket észlelték: hányás (nem epés), etetés utáni fulladás és haspuffadás (nincs meconium).
A diabéteszes nefropátia klinikai diagnózisa három fő pilléren nyugszik: a diabetes mellitus, a mikroalbuminuria/proteinuria és a GFR-vesztés kimutatásán. A definícióban meghatározott módon, szövettan hiányában, kizárásos diagnózist állíthatunk fel. Mint a klinikai lefolyás részletezése során kiderül, a mikroalbuminuria/ proteinuria hiánya ma már nem zárja ki a diabéteszes nefropátia diagnózisát. Alátámaszthatja a diagnózist, de hiányában nem zárható ki, ha a cukorbetegnél hiperfiltrációt vagy ultrahangvizsgálattal a vese megnagyobbodását észleljük.
A cukorbetegség megelőzésére és gyógykezelésére több tudományosan elfogadott módszer is rendelkezésre áll, és az ezek közötti választást számos tényező is befolyásolhatja.
A 48 éves férfi páciens nyaki mozgáskorlátozottság (flexio és rotacio) és dysphagia miatt jelent meg a klinikán.
A betegek körében a hosszú előjegyzési idő, az előjegyzési listák váltják ki a legnagyobb elégedetlenséget ma Magyarországon. A több hetes, akár több hónapos várakozás már az ellátási folyamat elején nagyon rossz fényben tünteti fel a magyar egészségügyi ellátórendszert. Megoldást kell találni erre a problémára, hogy jobbá tehessük a magyar egészségügyet. Közösen. (x)
Az iszkémiás vesebetegséget illetően még nehezebb definíciót megfogalmazni, mint a diabéteszes nefropátia esetében. Láthatók a vese szövettani vizsgálata során bizonyos elváltozások, amelyek a vese iszkémiájának a következményei, de a klinikus gyakorlatilag semmit nem észlel ebből a klinikai, nem szövettani diagnosztikus vizsgálatok során.