A vesetranszplantáción átesett betegeknél magas a kedvezőtlen események, egyebek mellett a csonttörések kockázata. Az átültetés utáni törések aránya a jelentések szerint nagy eltéréseket mutat, és az idő múlásával változhat. Ezeknek a töréseknek a következményeit még nem vizsgálták meg kellőképpen. Jelen tanulmány a vesetranszplantáció utáni törések kockázatát és prognózisát vizsgálta napjainkban.
Ez a tanulmány egy fiatal olasz felnőttekből álló kohorszban vizsgálta az úgynevezett Róma IV kritériumoknak megfelelő, irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő egyének körében az önbevallás alapján megállapított, nem cöliákiás gluténérzékenység előfordulási gyakoriságát.
A krónikus vesebetegség (CKD) súlyossága és a kognitív károsodás közötti összefüggéseket még nem értékelték CKD-ben szenvedő betegek kohorszában. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a krónikus vesebetegség (CKD) súlyossága – a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) és a vizelet fehérje/kreatinin arány (UPCR) alapján meghatározva – milyen összefüggést mutat az újonnan kialakuló kognitív károsodással egy CKD-ben szenvedő betegek kohorszában. A tanulmány olyan 5607 CKD-ben szenvedő résztvevőt vizsgált, akik 2003-2008, valamint 2013- 2015 között vettek részt a tanulmányban. A statisztikai elemzést 2024 augusztusától 2025 decemberéig végezték.
Az Egyesült Királyságban az emberek egyre kevesebb évet töltenek el jó egészségben – a várható egészséges élettartam (HLE) a 2011-2013-as nyilvántartások kezdete óta a legalacsonyabb szinten van jelenleg. A Nemzeti Statisztikai Hivatal (ONS) adatai szerint 2022-2024-ben a születéskor várható egészséges élettartam a férfiaknál 60,7 év, a nőknél 60,9 év volt. Mindkét szám jelentősen csökkent 2019-2021 óta. A kedvezőtlen változás annak ellenére következett be, hogy a COVID-19-járvány tetőzése óta javult az általános várható élettartam.
A szisztémás gyulladás hozzájárul a szívelégtelenség (HF) kórélettanához. Enyhén csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFmrEF), illetve megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) esetén a gyulladás összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris, vagy vese- és anyagcsere-betegségekkel, míg szívelégtelenség és csökkent ejekciós frakció (HFrEF) esetén a gyulladás a szívet ért terhelés, illetve a keringési zavarok következtében alakul ki.
A vese mikrovaszkuláris rendszerét megbízhatóan kvantifikálták az autoszomális domináns policisztás vesebetegség korai stádiumában, ultranagy felbontású ultrahangos lokalizációs mikroszkópiával. A mikrovaszkuláris paraméterek korreláltak a szerkezeti és funkcionális indexekkel, ígéretes biomarkereknek bizonyulva a nem cisztás parenchima értékelésében. A mikrovaszkuláris paraméterek felhasználhatók a betegség súlyosságának értékelésére és a progresszió monitorozására, a megbetegedés korai stádiumától kezdve.
Több mint 16 millió sürgősségi osztályon (ED) kezelt beteg elemzése alapján kiderült, hogy az idősebbek körében minden 15. beteg (6,5%) kapott potenciálisan nem megfelelő gyógyszereket (PIM) kórházi elbocsátása során. A gyógyszerfelírás aránya az életkor előrehaladtával csökkent, a 65–74 éves betegek körében mért 8,3%-ról 1,8%-ra a 95 éves vagy annál idősebbek körében. A leggyakrabban felírt magas kockázatú gyógyszerek a vázizomlazítók és az első generációs antihisztaminok voltak.
Ez a tanulmány a diabétesz középkorú, illetve idősebb felnőttek (≥45 év) kognitív diszfunkciójára gyakorolt hatását vizsgálta, emellett feltárta a háttér mechanizmusokat, beleértve a mindennapi tevékenységek (ADL) befolyásoló szerepét, valamint az alvás, a depresszió és a testmozgás enyhítő hatását.
Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a kötőszöveti megbetegedések (CTD) gyakori megnyilvánulási formája, ami magas morbiditással és mortalitással jár. A CTD-ILD szűrésének, diagnosztizálásának, kezelésének és nyomon követésének egységesítésére vonatkozó gyakorlati iránymutatások rendkívül fontosak a betegellátás optimalizálása szempontjából a klinikumban.
A B12-vitaminhiány gyakori, mégis gyakran aluldiagnosztizált állapot az idősebb felnőtteknél. Az idősödő népesség körében egyre nagyobb terhet jelentenek a geriátriai szindrómák, így például a kognitív károsodás, az általános gyengeség és az elesések. E felülvizsgálat célja a B12-vitaminhiány és az életkorral összefüggő klinikai tünetek közötti kapcsolatra vonatkozó jelenlegi bizonyítékok összegzése a korai felismerés, illetve kezelés elősegítése érdekében.
A demencia egyre növekvő előfordulása jelentős kihívásokat jelent a sürgősségi osztályok számára, mivel a demenciával élő személyeknél (PLWD) gyakrabban fordulnak elő kedvezőtlen kimenetelek, mint például delírium, hosszabb kórházi tartózkodás és magasabb halálozási arány. Az ellátási stratégiák fejlődése ellenére továbbra is kritikus hiányosságok vannak annak megértésében, hogy a sürgősségi osztályok beavatkozásai hogyan befolyásolják a kimeneteleket ebben a kiszolgáltatott populációban. Egy szakirodalmi áttekintés célja volt, hogy azonosítsa a demenciával élő személyekre szabott, bizonyítékon alapuló sürgősségi osztályon végzett beavatkozásokat a kimenetelek javítása érdekében.
Hat kohorsz tanulmányt (N = 54.773–227.414 beteg) használtak összehasonlító biztonságossági vizsgálatok szimulálására, amelyekhez hat integrált egészségügyi rendszerből 2014. január 1. és 2022. december 31. között gyűjtött elektronikus egészségügyi adatokra támaszkodtak. A vizsgálatba azok a betegek kerültek be, akik először szedtek egy glükózcsökkentő gyógyszert: glukagon-szerű peptid-1 receptor agonistákat (GLP-1RA), nátrium-glükóz kotranszporter-2 inhibitorok (SGLT2i), dipeptidil peptidáz 4 inhibitorok (DPP4i) vagy szulfonilureák (SU) új felhasználói, akiknél nem volt depresszió jele, és akik a gyógyszeres kezelés megkezdése előtti 2 évben nem kaptak komparátor gyógyszert. Az elsődleges kimenetel a gyógyszeres kezelés megkezdése utáni 2,5 évben előforduló depresszió volt.
A magánszektort tekintve egyre népszerűbbé válnak a teljes testre kiterjedő MRI- és CT-vizsgálatok az Egyesült Királyságban, ahol a megbetegedések korai felismerésének, illetve a nyugalom megőrzésének eszközeként hirdetik őket. A növekvő kereslet azonban újabb nyomást gyakorol az orvosokra, mivel sokan, akik a magánszektorban vesznek részt ezeken a szűréseken, az állami egészségügyi szolgálathoz (NHS) fordulnak az eredmények értelmezése, valamint a szükséges intézkedések meghozatala érdekében.