Háziorvostan

Egy egyszerű kérdés, amelyet az orvosok általában nem tesznek fel betegeiknek: mikor ivott utoljára? Ha a beteg azt válaszolja, hogy tegnap, akkor tudjuk, hogy nem alkalmi alkoholfogyasztó – mondja Joe G. Zein, MD, PhD, a Phoenix-i Mayo Klinika pulmonológusa és intenzív terápiás orvosa. Ha ez a rendszeres alkoholfogyasztó krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) is szenved, akkor a tüdeje nemcsak az alkohol okozta károsodástól szenved, hanem azért is, mert ezek a tüdők valószínűleg folyamatosan belélegzett cigarettafüstnek vannak kitéve, ami a COPD elsődleges oka. Ez nem túlzás: általában a legtöbb dohányos iszik, és az alkoholfüggőségben (AUD) szenvedők nagy része dohányzik.

A cöliákia (CeD) diagnózisakor jelentkező riasztó tünetek súlyosabb betegséget jeleznek, de hosszú távú következményeik továbbra is tisztázatlanok. Egy vizsgálat során a diagnóziskor jelentkező riasztó tünetek előfordulási gyakoriságát és azok összefüggését értékelték.

A prediabetes állapot a diabetes „előszobájának” is tekinthető, mivel ekkor a vércukorszint már a normál érték fölé emelkedett, noha még nem éri el a kóros értéket. Bár a prediabetesben szenvedők aránya nem pontosan ismert, egy vizsgálat alapján minden harmadik brit felnőtt érintett és a CDC adatai szerint az USA-ban is hasonló az arány.

Az affektív rendellenességek a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely szabályozási zavaraival és az alvás szerkezetének változásaival állnak összefüggésben. Mind a HPA, mind az alvás cirkadián ritmusú, így a fény és a sötétség hatással van rájuk. Meglepő módon a nappali fénynek való alacsony kitettség – amit „biológiai sötétségben élésnek” nevezünk – hatása nagyrészt még feltáratlan. Az egészséges városi lakosok rendkívül alacsony fényintenzitásnak vannak kitéve, ami depresszió-szerű alvási mintázatokkal jár együtt. Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy az alacsony fényintenzitásnak való kitettség miként befolyásolja a depresszióval kapcsolatos markereket egészséges személyekben.

Egy országos, körülbelül 160 ezer, második generációs gyógyszeres sztenttel élő beteget vizsgáló tanulmányban az 1-es típusú cukorbetegség a sztent elégtelenségének lényegesen magasabb kockázatával járt együtt, mint a diabétesz diagnózisa nélküli esetekben, míg a 2-es típusú cukorbetegség enyhébb kockázatnövekedéssel járt.

A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy az elhízás elleni gyógyszerekkel (AOM) elérhető súlycsökkenés hozzájárul-e az elhízással összefüggő rák kockázatának csökkenéséhez.

A 2-es típusú diabétesz kezelésére szolgáló újfajta, hetente csak egyszeri szedést igénylő GLP-1 agonisták a hatékonyság és a biztonsági profilok tekintetében is több ponton eltérnek egymástól. A HbA1c szinteket három gyógyszertípus, a dulaglutid, az exenatid és a piacról azóta már visszavont taspoglutid csökkentette a leginkább, és ugyanez volt tapasztalható az éhgyomri glükózszintek és a testsúly esetében is. Ez volt az első olyan átfogó vizsgálat, amelyben a heti egyszeri szedést igénylő GLP-1 agonisták hatásait mérték össze.

Az elsődleges ellátást nyújtó orvosok (PCP-k) számára kifejlesztett új, klinikai döntéshozatalt támogató eszköz enyhe javulást eredményezett az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók és az angiotenzin receptor blokkolók (ARB-k) 30 napon belüli újrakezdésében azoknál a krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő veteránoknál, akik korábban felhagytak ezekkel a kezelésekkel. Az ACE-gátlók, illetve az ARB-k abbahagyása gyakori a CKD-ben szenvedő betegeknél, annak ellenére, hogy az adatok szerint a kezelés megszakítása alacsonyabb eGFR-értéket mutató betegek esetében magasabb mortalitással jár.

A kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris betegségek jelentős globális egészségügyi kihívást jelentenek és világszerte a vezető halálokok közé tartoznak. Bár számos bizonyíték támasztja alá a sztatinok pozitív hatását e betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésében, azonban hiányoznak a demenciában szenvedő emberekre gyakorolt jótékony hatásokra vonatkozó bizonyítékok. Ez a tanulmány a sztatinok használata és a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris kórházi kezelések közötti összefüggéseket vizsgálta a demenciában és a demenciában nem szenvedő idősek otthonában élők körében.

A nők mintegy fele élete során legalább egyszer átél akut cisztitiszes tüneteket, és ezen nők 20-30 %-ában visszatérő fertőzések lépnek fel.^1,2 A betegség hátterében 70-95 %-ban Escherichia coli áll.¹ Ön milyen terápiás megoldást kínál a betegei számára?

Az Amerikai Nefrológiai Társaság (ASN) szeptemberben közzétette legújabb, a vese egészségére fókuszáló iránymutatását (KHG), ami hiperkalémiára, valamint CKD-vel összefüggő ásványi anyag- és csontrendellenességekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Az útmutató gyakorlati stratégiákat kínál a klinikusok számára, ami segít a betegeknek azonosítani és kezelni a kálium- és foszfor-adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket.

Egy retrospektív kohort tanulmány szerint a posztmenopauzális csontritkulás (osteoporosis) miatt csonttörés kockázatának kitett nők több mint egyharmada nem kapott kezelést, a terápiában részesülők több mint fele pedig orális biszfoszfonátokat szedett, ami nem az első vonalbeli ajánlott kezelés. Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Szövetsége / Amerikai Endokrinológiai Kollégium és az Endokrin Társaság jelenlegi, a klinikai gyakorlatra irányuló irányelvei szerint a posztmenopauzális csontritkulásban szenvedő nőket a töréskockázat alapján injekciós osteoanabolikus terápiákkal, mint például a romosozumab, teriparatid vagy abaloparatid, illetve injekciós antireszorpciós szerekkel, például denosumabbal, vagy intravénásan beadott antireszorpciós zoledronsavval ajánlott kezelni.

Az Amerikai Kardiológiai Társaság (American Heart Association) tudományos ülésén dél-koreai kutatók egy olyan ADAPT AF-DES vizsgálatról számoltak be, amelyben antikoaguláns monoterápiát vagy kombinált terápiát (közvetlen orális antikoaguláns [DOAC] és klopidogrél) alkalmaztak pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél, akik legalább egy évvel korábban gyógyszeres sztenttel lettek ellátva.