Szakma

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányult az égésmentes nikotin- és/vagy dohánytermékekre, köztük a hevített dohánytermékekre (heated tobacco product, HTP), amelyek a hagyományos cigarettával szemben nem égetik, hanem kontrollált hőmérsékleten hevítik a dohányt. Az alábbiakban bemutatott scoping review célja ezen termékek kardiovaszkuláris és légzőszervi hatásait felmérő klinikai vizsgálatok összegzése volt.

A mentális betegséggel élők körében a dohányzás és a nikotinfüggőség aránytalanul nagy egészségterhet jelent, és az érintettek gyakran kevésbé részesülnek leszokástámogatásban. Az Internal and Emergency Medicine-ben megjelent tanulmány egy strukturált, a dohányzási ártalomcsökkentés témáját feldolgozó képzés hatását mérte fel mentális betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók körében két malawi pszichiátriai klinikán. A vizsgálat fő üzenete, hogy egy rövid, jól strukturált képzés is képes érdemben javítani az egészségügyi dolgozók tudását és felkészültségét a dohányzási ártalomcsökkentés témájában.

A lítium továbbra is a pszichiátria egyik leghatékonyabb – és egyben leginkább félreértett – gyógyszere. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, a terápiás vérszinttel, a toxicitással, az adagolással, a depresszióval, a súlygyarapodással és a kognitív hatásokkal kapcsolatos tévhitek a mai napig befolyásolják a gyógyszer alkalmazását.

Gondolta volna, hogy a migrén a munkából való kiesés második leggyakoribb oka, és a 15-49 éves lányoknál és nőknél a migrén vezet a legtöbb betegséggel/fogyatékossággal töltött évhez (1,2)? Miközben a migrén a populáció számottevő részét érintő, jelentős életminőség-romlást okozó fejfájás, sokan még mindig döntően pszichoszomatikus betegségként tekintenek rá, és az érintettek csupán töredéke kap adekvát ellátást (1).

A hemodialízisben (HD) részesülő betegek körében az elesések gyakorisága és előfordulási aránya magas, ami jelentős hatással van a morbiditásra, az életminőségre és az egészségügyi erőforrások igénybevételére. Ezért a kockázati tényezők korai felismerése és a megfelelő szűrőeszközök alkalmazása kulcsfontosságú a hatékony megelőzési stratégiák kidolgozásához.

Az antibiotikumok nem megfelelő alkalmazása – többek között a fölösleges antibiotikum-adagolás – világszerte elterjedt, miközben ismert, hogy az súlyos mellékhatásokhoz vezethet. Emellett, a nem adekvát antibiotikum-kezelés elősegíti az antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulását, ezzel veszélyeztetve az antibiotikumok általános terápiás hasznát, továbbá egy elkerülhető költségterhet ró az ellátórendszerre is (1). Magyarországon, ahol az antibiotikumok 90%-át járóbeteg-ellátásban rendelik, szintén cselekvésre sarkalló a helyzet. Egy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által készített jelentés szerint a hazai minőségi mutatók az antibiotikumok széles körű helytelen alkalmazására utalnak (1).

A krónikus májbetegségek értékelése hagyományosan a máj egészségének helyettesítő mutatóiként szolgáló biokémiai és képalkotó vizsgálati adatokra összpontosított. Ugyanakkor a hepatológiai és táplálkozástudományi szakirodalomban egyre több és egyre megbízhatóbb tanulmány bizonyítja, hogy a beteg klinikai kezelési pályája szorosan összefügg a vázizomzat állapotával és mennyiségével is. Közel 13.000 cirrózisban szenvedő beteg összesített adatai azt mutatták, hogy a szarkopénia kétszeresére növeli a halálozás kockázatát, ami aláhúzza az izomállapot független prognosztikai jelentőségét.

A felső és alsó légúti meghűléses tünetek, köhögés enyhítésére alkalmazott cineol – Soledum® – terápiás előnyeit vizsgálatok támasztják alá. A kedvező klinikai eredmények a cineol gyulladáscsökkentő, antivirális, antioxidáns és mukoregulációs hatásmechanizmusával függnek össze.

A pozitív légúti nyomás (PAP) ellentmondásos hatást gyakorol az obstruktív alvási apnoe (OSA) kardiovaszkuláris (CV) kimeneteleire. Az alvási vizsgálatokból származó fiziológiai biomarkerek, mint például az alvási apnoe-specifikus hipoxiás terhelés (SASHB) és az eseményhez kapcsolódó pulzusszám-válasz (ΔHR), segíthetnek a módosítható kardiovaszkuláris kockázatú OSA-betegek azonosításában.

A lítium továbbra is a pszichiátria egyik leghatékonyabb – és egyben leginkább félreértett – gyógyszere. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, a terápiás vérszinttel, a toxicitással, az adagolással, a depresszióval, a súlygyarapodással és a kognitív hatásokkal kapcsolatos tévhitek a mai napig befolyásolják a gyógyszer alkalmazását.

Egy keresztmetszeti, megfigyeléses vizsgálat eredményei szerint a menopauzás tünetek száma magasabb súlyosabb volt a 2-es típusú cukorbetegséggel (T2D) diagnosztizált középkorú nők körében, mint a diabéteszben nem szenvedő nőknél.

Az első vonalbeli kezelésre nem reagáló, funkcionális székrekedésben szenvedő betegeknél az elobixibat a prukalopridhoz képest nagyobb arányban eredményezett tartós és teljes, spontán székletürítést, emellett hatékonyabban enyhítette a tüneteket és nagyobb mértékben javította az életminőséget.

A gyógyszeres terápia egyik kihívása a fájdalom hatásos csillapítása, amelynek a megvalósítását a multimodális analgézia, a különféle hatásmechanizmusú hatóanyagok együttes alkalmazása támogatja (1).