A korai terhességben túl hamar végzett nőgyógyászati ultrahangvizsgálat buktatóiról nemrég írtunk (lásd kapcsolódó cikkünket). Egy friss tanulmány szerint az egyértelműbbnek gondolt “határérték feletti magas béta-HCG szint és negatív ultrahang” együttállásakor hozott döntés is fokozott körültekintést igényel.
Teljesen hétköznapi eset a nőgyógyásznál: pozitív terhességi teszttel érkezik a beteg, de a hüvelyi ultrahang még nem látja a korai terhességet. Vajon ő az 1%-ba tartozik, akinél méhen kívüli a beágyazódás?
A jelentős hemodinamikai változás már az első trimeszterben elkezdődik. A plazma volumen már a 6. héttől emelkedni kezd és a második trimeszterre 50%-kal megemelkedik a kiindulási értékhez viszonyítva.
Világszerte az egyik leggyakoribb mérgezési forma a szén-monoxid okozta intoxikáció. Terhesség során a mérges gáz inhalációja során a magzat mérgezésével is számolnunk kell.
A márciusban esedékes konferenciákról cikkünkben olvashat bővebben.
A megfelelő fogamzásgátlási módszer egyénre szabott és megfelelő betegtájékoztatást követő kiválasztásával foglalkozó CHOICE vizsgálatot feldolgozó cikkek és összefoglalóik a DRportal-on is megjelennek. Cikkünk is e témával foglalkozik.
A prospektív, multicentrikus vizsgálat célja a nők döntési mechanizmusát befolyásoló standardizált információk hatásvizsgálata kombinált hormontartalmú fogamzásgátló módszerek (CC) kiválasztásakor.
A CHOICE program keretében folytatott, kombinált hormontartalmú fogamzásgátlással kapcsolatos széleskörű tanácsadás a svéd nők körében is megváltoztatta a fogamzásgátló módszer kiválasztását.
A 21. század legfejlettebb sebészeti technikájának tartott robotsebészeti eljárások folyamatosan terjednek a világban. Az egyik legsokoldalúbb felhasználási lehetőség a nőgyógyászati műtétek terén kínálkozik.
A vállelakadás akut magzati életveszélyt jelentő állapot, melynek megoldására legfeljebb néhány perc áll rendelkezésre, ezt követően a magzat reverzíbilis vagy irreverzíbilis károsodásával kell számolni.
A vállelakadással foglalkozó cikksorozatunk jelen részében a már tárgyalt nagy magzati méreteken túli egyéb kockázati tényezőket vesszük számba, amelyek esetleg segíthetnek ezen súlyos komplikáció előrejelzésében és elkerülésében.
A vállelakadással kapcsolatos magzati sérülések miatt indított perek során gyakori kérdés: miért nem ismerték fel előre a fenyegető komplikációt, és miért nem végeztek inkább császármetszést. Amint következő két cikkünkből kiderül, sajnos a mai napig nincs megfelelő módszer a vállelakadás szülés előtti vagy alatti biztos előrejelzésére.
Ha spontán hüvelyi szülés során a magzati koponya megszületését követően a váll és törzs megszületése elmarad, vállelakadásról beszélünk. Az előre csak alig megjósolható, a magzatra nézve potenciálisan fatális szövődmény előrejelzésének, kezelésének legújabb aspektusai mindenképpen figyelmet érdemelnek az otthonszülésről szóló vita és a szülészek elleni perek korszakában.