Magyarországon a fogamzóképes korban lévő nők 30 százaléka fogamzásgátló tablettát szed, ami világviszonylatban is magas aránynak számít. Az alkalmazott fogamzásgátló tabletták túlnyomó többsége kombinált tabletta, kisebb része csak progeszteront tartalmaz.
Háziorvosként érdemes tisztában lenni a fogamzásgátló tablettákkal kapcsolatos alapvető tudnivalókkal, ugyanis a beteg fogamzásgátló módszerét is figyelembe kell venni a háziorvosi gyakorlatban a különböző terápiás gyógyszerfelírás során.
Az asszisztált reprodukciós eljárások térnyerésével egyre nagyobb igény mutatkozik mind az orvos, mind a beteg részéről arra, hogy a petefészek működési tartalékait felmérjük. Számos klinikai és laboratóriumi módszer alkalmas erre, ezeknek a hatékonysága azonban rendkívül változatos.
Napjainkban részben jól megindokolható orvosi szempontok, részben klinikailag kevésbé elfogadható tényezők a császármetszések gyakoriságának folyamatos növekedéséhez vezetnek. Egy friss tanulmány eredményei rámutatnak, milyen módon lehetne csökkenteni az orvosilag nem indokolt császármetszések számát.
Régóta visszatérő problémája a nőgyógyászati rákszűrésnek, hogy a petefészek daganatainak populációs szintű szűrőmódszerét egyelőre nem sikerült kidolgozni. Egy friss vizsgálat ennél is tovább megy: az elégtelen módszerekkel megkísérelt szűrés akár veszélyes is lehet a betegre nézve.
Több mint fél évszázados múltra tekint vissza és újra reneszánszát éli a fogyni vágyók körében az az elképzelés, hogy a terhességi hormon injekcióban, kapszulában vagy cseppekben történő alkalmazása igen hatékonyan segíti elő a fogyást. Orvosi kutatások támasztják alá, hogy átverésről van szó.
Egy frissen publikált vizsgálat szerint akár két és félszeresre is növekedhet a magzat harmadik trimeszteri méhen belüli elhalásának kockázata azoknál a terheseknél, akik hanyatt fekve alszanak.
Cikksorozatunk befejező részében az SLE-vel szövődött terhesség harmadik trimeszterének speciális terhesgondozási feladatait, a szülés körüli és az újszülöttel kapcsolatos teendőket tekintjük át.
Az SLE-ben szenvedő beteg tervezett terhességének optimális időzítésével, a preconceptionalis gondozással foglalkozó első cikkünk folytatásaként jelen írásunkban a terhesség első felének speciális szülészeti teendőit foglaljuk össze.
A kemoterápiában részesülő betegek petefészek-működésének hosszú távú megőrzése érdekében felmerülő gyógyszeresen kiváltott menopausa lehetséges jótékony hatásairól előző cikkünkben írtunk. A témát tárgyaló második írásunkban a módszer ellenzőinek érvelését ismertetjük.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) a terhesség kezdetétől a végéig mind az anyára, mind a magzatra nézve komoly veszélyeket rejt. SLE-ben szenvedő terhes gondozása során emiatt számos speciális körülményre kell tekintettel lenni – cikksorozatunkban ezeket igyekszünk összefoglalni.
A fragilis X szindróma (FXS) a Down-szindróma után a második leggyakoribb mentális retardációt okozó kórkép. Kevésbé közismert azonban a genetikai rendellenesség nőgyógyászati vonatkozása: amíg a betegségért felelős gén teljes mutációja FXS-t okoz, addig a részleges mutáció a petefészek korai kimerüléséhez (premature ovarian failure, POF) vezet.
A kemoterápiában részesülő betegek jelentős részénél irreverzíbilis petefészek-károsodás következik be. Az így létrejövő meddőség megelőzésének egyik lehetősége a petesejtek vagy akár az ovarium szövet cryopreservatiója, majd későbbi felhasználása. A másik, sok vihart kavaró alternatíva: a petefészek-működés gyógyszeres felfüggesztése a kemoterápia idejére.