Egy új vizsgálat eredményei kimutatták, hogy 60 év alatti férfiaknál az alsó húgyúti infekciók és a metabolikus szindróma társulása között szignifikáns összefüggés van.
A címben szereplő nemzetközi vizsgálat keretében 370, az urothelialis traktus metasztatikus tansitionalis sejtes carcinomájában szenvedő beteg esetében hasonlították össze a vinflunine és a best supportive care (optimális tüneti kezelés) együttes alkalmazásának hatását az önmagában alkalmazott best supportive care-rel, és azt találták, hogy a medián túlélés 2 hónappal hosszabb volt azoknál, akik vinflunint is kaptak.
Perineális prosztatektómia során a beteg kőmetsző helyzetben van. A gáton – a herezacskó és a végbélnyílás között – ejtett ív alakú metszésből tárjuk fel a prosztatát. A műtét legnagyobb hártánya, hogy a kismedencei nyirokcsomó eltávolítást nem tudjuk egy ülésben elvégezni.
A prosztatarák kezelési formájának kiválasztása során több összetevőt kell figyelembe vennünk. Műtét indikálásánál a legfontosabb szempontok: a betegség TNM stádiuma, a Gleason score, a PSA szint, a beteg életkora, általános állapota, kísérő betegségei, várható élettartama, a műtét technikai kivitelezhetősége. A mai álláspont szerint radikális prosztatektómiát akkor végzünk, ha az potenciálisan a beteg gyógyulásával jár, tehát kuratív. Legtöbbször tehát szervre lokalizált daganat, nyirokcsomó és távoli áttétek hiánya és hosszú (10 év) várható élettartam esetén végezzük el a műtétet.
A prosztatarák kezelésére jelenleg számos módszer ismert. Korai stádiumban lehetőség van kuratív terápiára. Ilyen a tényleges gyógyulás reményében végzett kezelés a radikális prosztatektómia és a sugárkezelés. Előrehaladott esetekben palliatív kezelést végezhetünk.
A prosztatarák várható kimenetelét, prognózisát számos tényező befolyásolja, ezért napjainkban a kockázatbecslésre a nemzetközi gyakorlatban elterjedt az úgynevezett kockázatbecslő tábláztok, nomogramok használata. Több változatuk ismert, sok közülük az interneten is elérhető. A két legismertebb a Partin táblázatok és a Kattan nomogram.
A T stádium - a daganat kiterjedése, nagysága, környezethez való viszonya – fontos szerepe érthető a kockázatbecslésben, hiszen a prosztatára lokalizált (1-2 stádiumú) daganatok jó prognózisúak, potenciális kuratív kezelést (prosztatektómia, sugárterápia) tesznek lehetővé. A 3-4 stádiumú, prosztata tokot áttörő tumorok esetében azonban erre általában nincs lehetőség.
A prosztatarák a szervezet más rosszindulatú daganatainál megszokottakhoz képest számos különleges tulajdonsággal bír. Ilyen a betegség viselkedése is. Bár a prosztata carcinoma rosszindulatú betegség, viselkedése, kimenetele mégis igen változatos, szinte megjósolhatatlan.
A daganatos megbetegedések stádiuma alatt a betegség kiterjedtségét, előrehaladottságát, súlyosságát értjük. A prosztatarák stádiumbeosztására a TNM rendszert használjuk. A T stádium a tumor kiterjedtségét, nagyságát, környezetéhez való viszonyát jelöli; az N stádium a nyirokcsimó áttétek meglétét, hiányát; az M stádium a metasztázisok jelenlétét, vagy hiányát jelöli.
Az inkontinencia magasabb arányban fordul elő kettes típusú diabeteszben és túlsúlyban szenvedő nők esetében, és egy tanulmány szerint a diabetes egyéb szövődményeihez képest a gyakorisága nagyobb.
A daganat differenciáltsági fokának meghatározására a Donald Gleason után elnevezett Gleason-féle rendszert használjuk.
A prosztatarák diagnosztikája részeként elvégzett prosztata tűbiopszia során vett szövetminták feldolgozása és értékelése patológus feladata. A biopsziás szövethengereket formalinban fixálják, beágyazzák, majd hematoxilin-eozinnal festett metszeteket készítenek belőlük. Szükség esetén immunhisztokémiai vizsgálatok (prosztata specifikus antigén, nagy molekulasúlyú cytokeratin, chromogranin A) is történnek.
Ha nem igazolódik prosztatarák a prosztata biopszia szövettani vizsgálata során, az nem feltétlenül jelent daganat mentességet. Az álnegatív eredmények aránya elérheti a 20-40%-ot is.