gyermekkori ágybavizelés

Az anamnézis felvétele alapján a szülői attitűdök, a várható együttműködési képesség (is) felmérhetők. A háziorvosi kapcsolat és az adatbázis óriási segítség.

Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna, EN) következményei a korai és hatékony kezeléssel előzhetők meg.

Az éjszakai bepisilés más húgyhólyag működési, vizelet- és székletürítési zavarokkal (elsősorban székrekedéssel) is társulhat. Az ilyen, ún. non-monosymptomas enuresis nocturna eseteiben a kezelés ezért részben (és a legtöbb esetben elsőként) a húgyhólyag és/vagy a székletürítési zavar megoldását célozza, hiszen ez az EN hatékony kezelésének is a feltétele.

Az éjszakai bepisilést (EN) hosszú ideig pszichiátriai betegségnek tartották. Ez a nézet alapjaiban változott meg, amikor a kutatások igazolták, hogy az EN létrejöttében az éjszakai polyuria (a vasopressin hiány következményeként), a detrusor izomzat éjszakai hyperaktivitása és az alvás-ébreszthetőség eltérései (high arousal treshold) is alapvető szerepet játszanak.

Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna, EN) gyakori betegség. A hat éves életkorú gyermekek között legalább minden tizedik küzd ezzel a problémával.

Az enuresis nocturna kezelésének elsődleges célja a gyermekre nehezedő pszichés teher és szorongás, illetve a környezeti elvárások csökkentése. Ennek része a szülők felvilágosítása is a bevizelés lehetséges okairól.

Míg korábban az enuresis nocturnát egy jóindulatú betegségnek tekintettük, amely évi 15 %-os valószínűséggel spontán gyógyul, az utóbbi évek kutatásai egyre inkább megkérdőjelezik ezt a vélekedést. A felnőttek több, mint 1 %-ánál fennmarad az alvás közbeni enuresis, vagyis a gyermekek egy része soha nem „növi ki” a problémát.

A gyermekek növekedését és érését jelző mérföldkövek egyike, amikor a pelenkát már éjszakára is biztonságosan el lehet hagyni. Az ágytisztaság elérésének elmaradása, vagy a bepisilés ismételt megjelenése mind a gyermek, mind a szülők számára hónapról hónapra fokozódó lelki terhet jelent.

Enuresis nocturnának az ötéves kor felett tartósan fennálló, rendszeresen előforduló, akaratlan éjszakai vizeletürítést tekintjük. Primer enuresisről beszélünk akkor, ha a gyermek élete folyamán ötéves korig nem alakul ki a stabil, megbízható ágytisztaság, vagy egy hat hónapnál rövidebb száraz időszak után újra megjelenik az akaratlan éjszakai bevizelés.

Az enuresis nocturna az ötéves kor feletti, tartósan fennálló, rendszeres, akaratlan éjszakai vizeletürítés. Leggyakrabban az 5–10 évesek között fordul elő: az ötévesek 15 %-át, a hétévesek 9 %-át érinti, míg tízéves korra 5 % körülire mérséklődik az előfordulási gyakoriság.